Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Dankó Imre: Az ördögnek adott lányok :Fehér Zoltán bátyai népmeséi: [könyvismertetés]

helytörténeti képet nyújtott az olvasónak. Már ekkor észlelte, hogy hatalmas anyaga mitsem ér, felhasználását szinte lehetetlenné teszi, ha egy alapos, a bátyai népélet alakulása felől széleskörűen tájékoztató történeti-társadalmi-kulturális (például nyelvi, nyelvészeti) bevezetővel nem szolgál. Ugyanez a felismerés íratta mostani könyvébe is — ezúttal utószóként — azt a rövid, de Bátya minden lényeges gazdasági, társadalmi és kulturális körülményeire fényt vető tanulmányt, ami egyúttal a kötetben szereplő mesék és mondák jobb, könnyebb megértését is elősegíti. Erre a tanulmányra ebben a kötetben talán még jobban szükség van, mint ahogy az előzőben volt, mert a gyűjtött és a kiadványban szereplő mesék-mondák mindegyike számos, sajátosan helyi érdekkel bír, ezer és ezer szállal kötődik a bátyai nép anyagi és szellemi kultúrájához. Ez az utószó például szépen nyomon követi azokat a többszöri migrációs folyamatokat, amelyek eredményeként Bátya, ez az ősi magyar falu délszláv többségű település, majd napjainkra kétnyelvű, erőteljesen magyarrá asszimilálódó közösség lett. Számunkra meglepetésként hatott, hogy Fehér Zoltán is és a bátyaiak maguk is, de környezetük is rácoknak nevezik őket, mert az ország más vidékein, de a Vajdaságban vagy éppen Szerbiában is, rácoknak az orthodox szerbeket tudják és semmiféleképpen sem a katolikus horvátokat, bunyevácokat, sokácokat vagy éppen dalmátokat. Fehér Zoltán népmese- és népmondagyűjté- se, lejegyzése és közreadása során számos nyelvi kérdéssel, interetnikus kapcsolattal, hatással találkozott. Nyelvi szövegeit, szövegrészeit horvát nyelvészekkel nézette át, közreadott meséi- mondái katalogizálását pedig átengedte a kiváló népmesekutató Kovács Ágnesnek; ezáltal is biztosítva a legmesszebbmenő szakmai igények kielégítését is. Nem azért teszi ezt, mintha nem bízna magában — hiszen a mesékhez-mondák- hoz fűzött jegyzetei a legmagasabb szintű szakmai tájékozottságról tanúskodnak — hanem azért, hogy ezáltal is teljesebbé, hitelesebbé tegye a Bátyáról alkotott és közvetített képet.

Az utószó és a jegyzetek egy megfelelő szakmai tájékozottsággal és gyakorlattal (például gyűjtés vonatkozásában) rendelkező embert állítanak elénk, aki vette magának azt a fáradságot és bátorságot, hogy mesét gyűjtsön, hogy mesét magyarázzon, adjon ki egy falu, egy sajátos fejlő- désű népcsoport jobb megismerése és megismertetése érdekében. Fehér Zoltán nemcsak ismeri Bátyát, hanem szereti is. Ez a személyes érdekeltség teszi fel munkájára a koronát és formálja Fehér Zoltánt egy minden tekintetben megbízható, alapos munkát végző kutatóvá.

Manapság már nehéz mesét gyűjteni. A mese az egyik legveszélyeztetettebb műfaj. Mai meséink közt egyre több a töredék, a befejezetlen, és számos variáns is éli a maga világát. De sok a bátyai kultúra sajátságaira közvetlenül rámutató, erősen helyi jellegű, de éppen ezáltal általános érdeklődésre számottartó, egyetemes érvényű tényező is. Ebből a válogatásból, a közölt anyag egészéhez és az egyes darabokhoz fűzött megjegyzésekből valóban elénk tárulhat Bátya etno- kulturális képe.

Fehér Zoltán kötetében 113 mesét-mondát, népi „véleményt” (aforizmát) ad közre, 11 csoportba osztva. A csoportok meglehetősen heterogének, címeik után ítélve nem mindig tudhatjuk, hogy a kérdéses csoportok mit is tartalmaznak, milyen anyag van bennük. Az első csoport állatmeséket és gyermekmeséket (4) tartalmaz. A másodikban tündérmeséket és hősmeséket (10) olvashatunk. A harmadik csoport legendamesékből és eredetmondákból (14) áll. A negyedikben mindössze három (3) novellamese van. Az ötödik csoportot — ostobaördög mesék — ismét három (3) mese alkotja, míg a hatodik csoport falucsúfolókat (6) tartalmaz. A hetedikben pedig tréfás meséket, trufákat (10) olvashatunk. A nyolcadik rész hazugságmesékből (7) áll, a kilencedik csoportban viszont hat (6) igaztörténet van. A tizedik csoport a legterjedelmesebb, negyvenöt (45) hiedelemmonda alkotja. Az utolsó, a tizenegyedik csoport pedig történeti mondákat (4) tartalmaz. A közölt anyag minden műfajban szépen mutatja a falu kulturális rétegződését, kétnyelvűségét, a nagy vándortémák útját, az interetnicitást, az erős kapcsolatokat a középkori művelődéshez, ennek irodalmi alakjaihoz (Markalf) és nem utolsósorban a bátyaiak vallásosságához.

Fehér Zoltán mesegyűjteménye nemcsak szakmailag érdekes és értékes vállalkozás, hanem mint olvasmány is számottevő. A sok humoros mesét, népi történetet, de a más hangvételűeket is élvezettel olvashatjuk. Szerintünk Fehér Zoltán népmese-mondakönyvének kettős haszna is van. Egyrészt alaposan elmélyítette vele a széles körűen értelmezett helytörténeti (nyelvi, népnyelvi, az anyagi és a szellemi kultúra különböző tényezőit érintő, magába foglaló) ismereteket mind Bátyán, mind módszerét, látásmódját tekintve sokhelyt másutt is; másrészt pedig jelentős mértékben hozzájárult öntudatunk erősítéséhez, értékeink jobb megbecsüléséhez.

Ügy véljük, hogy Fehér Zoltán bátyai mese- mondagyűjteményének megjelentetése nagy érdeme a kiadványsorozatnak, a sorozatot megjelentető kiadónak. Fia lehet egyáltalán egy egyetemes érdeklődésre számottartó munkával kapcsolatosan ilyen megjegyzést tenni, elmondjuk azt, hogy Fehér Zoltán munkája különösen figyelemre méltó a Duna mentén, a Duna-Tisza közén, Bács-Kiskunban, ahol ezeknek, a könyvben köz93