Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Bíró Zoltán: Két könyv a zsarnokságról: Ryszard Kapuściński: A császár, A sahinsah
Bíró Zoltán Két könyv a zsarnokságról Ryszard Kapuscinski: A császár, A sahinsah JL -A.Z önkényről szóló művekben felismerés, gondolat, indulat, a megalázott néppel való azonosulás, a kiszolgáltatott ország és a veszélyeztetett nemzet iránti aggodalom, a humánum elvesztése és elveszíthetősége miatti keserűség és felháborodás általában annyira egy, mintha mindegyik a megrendülés pontosan azonos okából, azonos történelmi pillanatban, azonos rezgésszámmal sistergett volna elő, mindig ugyanannak a léleknek, ugyanannak az idegrendszernek a legbensőbb rekeszeiből. „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van, / nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,...” Illyés Gyula versének kezdősoraira gondolhatunk itt Magyarországon, a lengyel Ryszard Kapuscinski két könyve olvastán. Mert „A császár” és „A sahinsah” című könyveiben Kapuscinski nem egzotikus nyomorúságról beszél, hanem konkrét emberi nyomorúságról, a zsarnokság természetéről, törvényszerűségeiről és következményeiről abban a két országban, Etiópiában és Iránban, ahová a szerző ezúttal elvezet minket Ryszard Kapuscinski újságíró, külföldi tudósító, és ez a státus rendszerint nem sok jót ígér manapság az igényesebb olvasónak, legalábbis ami az elmélyülést, a mélyebben fekvő igazságok felszínre hozását, a beleélés képességét és az írói kifejezőkészség színvonalát illeti. Kapuscinski azonban más. Több, mint a szakma elitje. Nem azért, mintha ő nem rendelkezne azokkal a tulajdonságokkal, képességekkel, amelyek a szakma legjobbjaira általában jellemzők, így többek között: jó megfigyelőkészséggel, gyors észjárással, élénk politikai érdeklődéssel, személyes bátorsággal és vállalkozó kedvvel stb. Róla igazán nem lehet azt mondani, hogy nem a maga hivatásának embere. Könyvei meghatározó értékeit azonban mégsem elsősorban ezek az újságírói-tudósítói erények teszik, nem a szenzációérzés pontossága, nem az események gyors értékelésének képessége, nem a veszélyhelyzetek vállalásának vakmerősége. Ilyen és hasonló képességek mellett, vagy felett,fontosabb, meghatározóbb itt az intellektuális bátorság, az elmélyült, filozofikus gondolkodás igénye, a történelmi látásmód, a beleélés, a távoli kultúrák megértésének képessége, a más minőségek felismerése és megbecsülése, de mindenek felett az a nagy erkölcsi többlet, hogy Kapuscinskinek ügye van. Kapuscinski a zsarnokság burkát hasítja fel, hogy feltárhassa, analizálhassa és leleplezhesse, mert pontosan tudja, hogy még mindig nem vagyunk egyszer s mindenkorra túl ezen, sem a Közel-Keleten, sem a Távol-Keleten, sem Latin - Amerikában, sem itt Európában. Történelmi feladatot vállal tehát, annyit abból, amennyit íróféle magára vállalhat. És ezt csakugyan írói kvalitásokkal teszi. Térben tőlünk meglehetősen távol vizsgálódik tehát, az egyik szinhely Etiópia, a másik Irán. Időben látszólag sokkal közelebb van, hiszen Hailé Szelasszié Etiópiája és Rezá Pahlavi sah Iránja a jelenkoré. Ezek a mi évtizedeink — látszólag, mert mégsem egészen azok. Ott nem lehet európai naptárakkal és óraművekkel mérni az időt: évszázadok, sőt évezredek torlódnak egymásba és így összefolyva, együtt gomolyognak — európai szemnek hihetetlenül lomhán, kívül a társadalmi viszonyokban is, de belül a lelkeken is, és a 75
