Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Harsányi Ernő: Biologizmus vagy humanizmus?
ezeknek a fiataloknak? A munkanélküliség köztük a legnagyobb arányú. A jövő bizonytalan, megfosztották őket hitüktől, hagyományaiktól, eszméiktől. Olyan nagyszámú, becsületes, őszinte tanulmány jelenik meg a kérdésről, hogy ez ad reményt a kiút meglelésére. Egy biztató adatot említenék: az utolsó öt évben sem a skandináv országokban, sem az NSZK-ban nem szaporodott meg a kábítószerélvezők száma az illegális drogok területén. A szakirodalomra nem jellemző a liberalizmus, a kérdést a legjobbak tárgyilagosan kezelik. A legfontosabb a kábítószer egészség- és személyiségkárosító hatása. Ilyen hatása csak az ún. kemény drogoknak van. Szélsőséges példaként említem, hogy a hasishoz sem lehet abban az értelemben hozzászokni, hogy elhagyásakor ún. elvonási betegség lépjen fel. A veszély abban áll, hogy a fiatal megismeri a'valóság előli menekülés kémiai módszerét. Hazánkban a gyógy szerszedés csaknem olyan káros és kóros jelenség, mint a „lágy” drogok fogyasztása. A Seduxen és alkohol együttes bevétele nagyobb kábulatot eredményez, mint a marihuana. A deviancia a nyugtatok, altatók, élénkítőszerek használatában Magyarországon — sajnos — már „viáns”. Az alkoholizmust, mely a hazai devianciák között első helyen áll, a szerző nem említi. Bizonyára könyvének más fejezetében foglalkozik e kérdéssel. így mégis csonka marad az írás. Ma Magyarországon, a legszerényebb becslések szerint is, minden tizedik felnőtt férfi alkoholista vagy legalább nagyivó. Az alkoholizmusnak olyan súlyos az egyént érintő testi, lelki következménye, de annyi a társadalmi kára, hogy az több, mint a felsorolt embercsoportok összgondja. Emellett, — mint már említettem — azok kialakulásában is döntő szerepet kap a hosszabb ideig nagy mennyiségben fogyasztott alkohol. A ma divatos kérdéshez, az alkoholizmushoz számos vicc fűződik, de demagóg megnyilatkozások témája is lett. Tapasztalatom szerint — igen sok jóindulatú törekvés ellenére — az alkoholizmus elleni harc ma még inkább deklarált, mint tényleges társadalmi összefogás, inkább bürokratikus, semmint cselekvő és inkább az alkoholra, és nem az emberre összpontosit. Bizonyára itt is fel lehet ismerni azokat a kiváltó tényezőket, mint a kábítószerélvezetben, a gyógyszer-túlfogyasztásban vagy kiemelkedően, a legszélsőségesebb devianciában: az ön- gyilkosságban. Saját beteganyagomban is az alkoholbetegek nagy részének nincs lakása, családja, megfelelő munkája. Csak az alkohol hatása alatt érzi, hogy „valaki”, csak akkor meri véleményét nyilvánítani. Az elnyomorított embert az alkohol gyakran úgy szabadítja fel, hogy erőszakossá, agresszívá, bűnözővé válik. Ha a devianciákról beszélünk, szót kellene ejteni a szerencsejátékokról, legyen az olyan állami monopólium is, mint a lóverseny. Nyilván azonban Kunszabó Ferencnek nem volt célja átfogó ismertetést adni a különböző deviáns magatartásokról. Egyetlen rövid gondolatot szeretnék még közölni: a pozitív devianciát. A megszokottól eltérő, tehát deviáns magatartás lehet pozitív is, azaz egy sablonos, tömeges társadalmi rendtől eltérő, nem megszokott. Ilyen deviáns emberek hozzák a világ pozitív változásait, akár a tudomány területén is. Ezt a kérdést azonban csak felvetem a kép teljességének érdekében. Lakatos Mária Biologizmus vagy humanizmus? E JLzic More bocsátom, nem vagyok devianciaszakértő. Munkám során úgy cseppentem bele ebbe a kérdéskörbe, mint Pilátus a krédóba. Nem is vennék bátorságot, hogy tollat ragadjak Kunszabó Ferenc „A deviáns a viáns?” című írása kapcsán, ha abban valóban a társadalmi devianciákról (bűnözés, öngyilkosság, gyermekkori veszélyeztetettség stb.) 63
