Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Zöldi László: "Életelemem a terepjárás": születésnapi beszélgetés Beek György íróval
kell. Az utazás tehát nekem életformám. Úgyhogy amikor 1983 márciusában, eléggé izgatott korszak után egy időre leterített az infarktus, az orvostól azt kérdeztem először, hogy mikor fogok tudni terepre járni. Megnyugtatott: ha jól halad minden, akkor három hónap múlva már autóval is mehetek. Az infarktus után félelemérzet marad az emberben, akkor a fiamat elvittem magammal, megkértem, hogy jöjjön, legyen velem valaki — úgy jártam terepre. — A riportsorozatnak eddig öt kötete jelent meg. Kezdődött 1975-ben a Szilágy sági hepe-hupával, folytatódott 1978-ban a Nyomjelző rokonsággal, aztán 1980-ban a Búvópatakokkal, 1983-ban a Boltívek teherbírásával és most, 1984-ben az „Itt egymásra találnak az emberek” című riportkötettel. Azért egyedülálló ez a sorozat, nemcsak a romániai magyar irodalomban, hanem szerintem az egyetemes magyar irodalomban is, mert egy terepjáró író arra vállalkozott, hogy külön-külön mérje föl az egyes erdélyi tájegységeket. Egyáltalán: hogyan jutott eszedbe ez a gondolat? Mennyire személyes ez a sorozat? — A mi erdélyi magyar hagyományaink nyilvánvalóan az egyetemes magyar hagyományhoz illeszkednek. Hiszen beletartozik Orbán Balázs, nagyon is beletartozik. Egyébként Orbán Balázst, akárcsak Móricz Zsigmondot példaképemnek tekintem. Rengeteget írtam róla. Diákkoromban róla írtam az első cikket. Orbán Balázs, a maga módján, faluról falura járt, mindent lejegyzett, amit az anyakönyvekben és a krónikákban talált, és lefényképezte, ami akkor fényképezni való volt: a várromokat, a természeti szépségeket. 1868- ban jelent meg első kötete, hat kötetet adott ki a Székelyföldről. Az én történetem úgy kezdődött, hogy 1968-ban erjedés indult meg a romániai szellemi életben, magyar lapok alakultak, újra kisebb egységekbe szerveződött a közigazgatás, és Brassóban létrejött az Új Idő, egy év múlva vette föl a híres Brassói Lapok nevet. Az induló lapok segítséget kértek bukaresti szerkesztőségekből, az Új Idő engem kért, én elmentem Brassóba néhány hétre segíteni. Felidéztem, hogy Orbán Balázs száz éve adta közre első kötetét a Székelyföld leírásának. Mi lenne, kérdeztem, ha Orbán Balázs nyomában járnánk és megnéznénk, hogy a száz év alatt mi változott. Illetve: mit tartott érdemesnek megnézni Orbán Balázs, mit érdemes megnézni ma. Ebből kerekedett ki egy sorozat az Új Időben, amelyet aztán később a szerkesztőség felkérésére kiegészítettem a hétfaluból Bukarestbe kirajzott csángók krónikájával. Zárójelben megjegyzem, hogy ebbe a rajba tartozik a feleségem családja. Megírtam a Csángó krónikát, egy év múlva közös kötetünk jelent meg Mikó Imrével és Fodor Sándorral. A kötetet én javasoltam a kiadónak, Fodor Sándornak ugyanez jutott eszébe, a szülőföldjét Csíkot és Udvarhelyet járta be, Hargita-megyét, Mikó Imre Orbán Balázsról irt tanulmányt. Fodor hargita-csiki barangolásából, az én barcasági utazásaimból és Mikó Imre tanulmányából állítottuk össze a kötetet. Ez adta az ötletet. Én addig szinte rendszertelenül utaztam mindenfelé. Egyik héten Biharba, másik héten Moldvába, végigkísértem a dunai lápok lecsapolását is. Ekkor jöttem rá, hogy bizonyos tájegységeket koncentrikusan kéne megnézni, így az egész sokkal hatásosabb és teljesebb képet ad. Perszem nem monográfiát írok, arra már nincs szükség, de nincs lehetőség sem. Egy riporternek sincs lehetősége arra, hogy a megyéket egymás után, minden szempontból bemutassa. Ezek szubjektív írói vallomások egy-egy megyéről, egy-egy tájról. Ami engem megkapott, az a történelem. Mindenütt igyekeztem a történelemben lehorgonyozni, lehetőleg föltárni annak a tájnak meglehetősen homályosodé történelmét. A történelem a legnagyobb újdonság néha, különösen akkor, ha nemzedékek tudatából kiesik a történelem folyamatos ismerete. — Ötvözni kell tehát a történelmi és a kulturális hagyományokat? — A román—magyar együttélést, a román—német együttélést kell dokumentálni. Vagy a szlovákok, az ukránok jelenlétét. De fölidéztem például a hajdani máramarosi erdőlő meg földműves zsidóságot is. Éppen azért földműves meg erdőlő, mert arrafelé rendkívül szegény zsidó parasztok éltek, a fasiszták őket is elhurcolták és meggyilkolták. Tehát nemcsak a történelemre figyeltem, hanem a történelmi együttélésre is, az együttélés jelenlegi helyzetére. És természetesen, mivel magyar olvasóknak írtam, elsődlegesen a magyar kulturális hagyományokra, történelmi emlékekre, a mai életre, iskolákra. Csak egy 33
