Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Surányi Dezső: Ember - változó környezetben: történeti-botanikai vázlat
Szinte forradalmi változást jelentettek a vegyszerek, az új fajták és technológiák, a nagyfokú gépesités a mezőgazdaságban. Minden korábbi várakozásnál nagyobb termésátlagok születtek. A vegyszeres növényvedelem, a gyomirtás kémiai útja szinte szántóföldi boszorkánykonyhává változtatta a mezőket. A nagyüzemi terület és termelésszerkezet kialakulása Magyarországon történelmi szükségszerűség és gazdasági kényszer következménye, így a nagyüzemi táblák kezelésén a módszerek veszélyessége is lemérhető. A szelektív gyomirtó szerek használata szinte sarkall a monokultúrás termesztésre, de a talajművelés sok évszázados tapasztalata épp az ellenkezőjét, az okszerű vetésváltást sugallná. A légi úton végrehajtott vegyszeres kezelések további nehézséget jelenthetnek, mert a szerekből nemcsak oda jut, ahová éppen szánták. A peres akták számának gyarapodása, no meg a tényleges károk jelzik e módszernek is a végességét, problémás voltát, bár a szükségessége és praktikus volta egyáltalán nem kérdő jelezhető meg. A kert funkciója megváltozott a korszerű mezőgazdasági termelés időszakában. A tanyák nagyüzemi táblák közé ékelődve húzódnak meg, a hobbikertek igen sok helyen a rosszul hasznosítható területeken helyezkednek el, s ott mindenféle koncepció, sőt az „eklektikus koncepciótlanság” minden átmenete fellelhető. A régi szőlőhegyek, gyümölcsöskertek városi konyhakertekké zsugorodtak össze, bár jelentőségük gazdasági értelemben sem csökkent. A hagyományos kertkultúra, a régi magyar kertkultúra fontos „támaszpontjai” maradtak e területek. Talán legkevésbé tudott a változásoknak ellenállni a zöldségkertészet — a bolgárrendszerű kertészet megszűnte egyben a hagyományos paraszti zöldségtermesztés végét is előbbre hozta. „Fóliás falvak” születtek, ahol akár fő-, akár melléktevékenység keretében űzték a kertészkedést, tetemes anyagi gyarapodást értek el általa. A makói hagyma, nagykőrösi uborka és saláta, hegykői zeller, cecei és szentesi paprika, szegedi és kalocsai fűszerpaprika, kecskeméti paradicsom, csányi dinnye mellett — a szentesi és a Galga-menti primőrtermesztés, szerte az országban a hajtatás és a fejlett gombatermesztés, a csanyteleki karalábé léptek az előbbiek mellé. Ezzel is színesebb lett a magyar zöldségtermesztés. Egész mezőgazdasági termelési gyakorlatunkban kritizálható a szervesanyaggal való szakszerűtlen bánás; fillérekért elkótyavetyélve eladják, vagy csak ímmel-ámmal szórják szét az istállótrágyát igen sok gazdaságban. A bioszféravédő gazdasági tevékenység még csak távoli cél, így nagyon kritikus az intakt természeti környezet és az ember, a mezőgazdasági termelési szféra és a termelők, a lakókörnyezet és a lakosság kapcsolata. Konfliktusos, gyakran ellentmondásosan szabályozott jogi megoldások tovább bonyolítják a kérdést. Az elmúlt években örökzöld témává hatalmasodott a tarlóégetés. Gyakran látható, hogy a tarló kicsinyke szalmamaradványa nem elegendő a leperzselésre, „hozzásegítenek”: miközben a környező fák is elpusztulnak. Az égetés káros a talajéletre, mert a gázolajos gyújtás esetén szennyezés is történik és a talaj humusz- és kolloid részecskéi kicsapódnak, vagyis romlik a talajok tápanyagmegtartó és vízkötő képessége. Alig vizsgálták a talajkolloidokat, pedig jó minőségű feketeföldeken különösen nagy kárt okoznak a tarlótüzek. Sajnálatosan csak évtizedek múlva fog kiderülni, hogy miért kell folyton emelni a műtrágyaadagokat és beoltani a talajt, hogy elképesztő magas költségekkel tovább srófoljuk a termésátlagokat. Teljesen téves az a folklorizálódott beállítás, hogy amelyik gazdasági tevékenység környezet- és természetkímélő, az drága és ráfizetéses. A szemléletmód változása szükséges ahhoz, hogy végre valóban megváltozzék a gazdaságitermelési szférában is az ember és környezete közötti viszony. A trágyaleves, hígtrágyás technológia ugyancsak poblematikus, hisz azzal, hogy széteresztjük a trágyalevet a talajban — semmit sem oldottunk meg. A hagyományos tartás műtrágyaigényt is csökkentő szervesanyag-mennyiséget adna, dehát nem kényelmes vele dolgozni, nagy tömegű és büdös... Ugyanakkor pedig a talajaink a gyomirtó szerek maradványaitól és a nitrát-szennyeződésektől teljesen tönkremennek. Sokfelé már életveszélyes Norton-kutakból nyert vizet inni, s lassan rossz, ökologikusnak nem mondható szemléletünk miatt e veszélyt a háztáji, kiskerti, ház körüli gazdálkodásunkba is belevittük. 74
