Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Csiki László: Hótükör: vers

Csíki László

Hótükör

Sütő Andrásnak

. . .És akkor fölmenekültek a hegybe a megcsalatottak, egyikük magában látszik a tetőn.

Hihetned, a többiek éppoly délcegek.

Saját lábukhoz esetten, anyaemlőhöz,

kushadva elmentett matracon,

kis kenyérrel tömött néma szájjal,

természeti alakzatként bokrok, kövek álruháiban:

többek s elfogyok,

nézhetetlen láthatatlanok,

hihetetlenek.

A nagyság, nem az igazság ideje, távlata még ez, a mese múltja csak.

Láttad a követ, mely álcájaként kék virágot hajtott? Menj közel, láthatod.

S az elcserélt gyerekek fűzlevél-koszorúi, odafönt?

A kecskebőrbe bújtak, a medveként üvöltők?

És lüktetve az élő szótlanok.

Ne szólj róluk, ha mégis visszaérkezel.

Hótükörben, magaddal szembenállva őket látod majd egy éjszakán.

De akkor üvölts!

8