Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Kőhegyi Mihály - Tóth Ágnes: A csávolyi németek kitelepítése

A Magyar Kommunista Párt első országos értekezletének határozataiból is hiányzik a Magyarországon élő nemzetiségiekkel kapcsolatos állásfoglalás. Mindössze a szomszédos népekkel való jó kapcsolat kiépítését hangsúlyozta.8 A Rajk László és Kállai Gyula által 1944 októberében kidolgozott programjavaslat gyakorlati megvalósítására — amely egyenjogúságot, szabad fejlődést irányzott elő a hazai nemzetiségek számára, valamint állást foglalt a nemzetiségi jogok részletes kidolgozásának szükségessége mellett — a MKP 1945 augusztusában tett kísérletet. Alighanem az élet kényszerítette ki az ezzel való foglalkozást. Előzőleg ugyanis Rákosi Mátyás és Rajk László belgrádi és prágai látogatáson vett részt. Nem ismeretes, hogy ott miről tárgyaltak, mert nem maradt beszámoló az utazásról és a Politikai Bizottság üléséről. Feltételezhetjük, hogy annak fontosabb tanulságai közé tartozott a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos tennivalók sürgős napirendre tűzése. Az MKP Politikai Bizottsága határozatilag megbízta Farkas Mihály belügyi államtitkárt, hogy egy héten belül készíttessen törvényjavaslatot a magyarországi nemzetiségek jogviszonyának rendezéséről, s azt a legrövidebb időn belül terjessze a Minisztertanács elé. A határozat azt is kimondotta, hogy a törvény előkészítéséről — bizonyára a szomszédos államok megnyugtatása céljából — tájékoztatni kell a sajtót.9 Azért gyanakszunk arra, hogy a törvényre a szomszédos államokban maradt magyar nemzetiségek sorsának rendezése céljából volt szükség, mert már harmadnap hatalmas nyilatkozat jelent meg a Kommunista Párt központi lapjában, a Révai József szerkesztette Szabad Nép első oldalán, amely bejelentette, hogy „Kormányrendelet biztosítja a nemzetiségek teljes szabadságát.”10 Hangsúlyozta, hogy a nemzetiségeken szlovákokat, románokat és délszlávokat ért. A németekről nem esett szó. S hogy ez nem véletlen feledékenység, azt — az ugyancsak ebben a lapszámban megjelent — Farkas Mihály kiegészítő nyilatkozata egyértelműen igazolja. Farkas mint belügyi államtitkár az MKP nemzetiségi politikáját ismertette általában, de a németekre külön is kitért. Bejelentette, hogy a sváb községekbe a demokratikus pártok által kijelölt magyar tisztviselőket és rendőröket vezényelnek. Ő is hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi rendelet csupán a magyarországi szlovákokra — aligha esetlegesen kerülnek mindig ők az első helyre —, románokra és délszlávokra vonatkozik.11

A hazai németséget hátrányosan megkülönböztető kommunista állásfoglalás lényegesen különbözött a többi pártétól. Az 1945-ös őszi választási küzdelmekkel kapcsolatban ismerjük az egyes pártok jövőre vonatkozó elgondolását. A Szociáldemokrata Párt XXXIV. kongresszusán elfogadott akcióprogram III. 7. pontja kimondja: „Nemzetiségi politikánk alapelve a teljes jogegyenlőség és szabadság.”12 Ennek bizonyára az a magyarázata, hogy a nagy múlttal rendelkező pártban zömmel nem falusi földművesek voltak, hanem nagy tömegben német származású szakmunkások. A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt szerint: „Ebben a demokráciában a többség kormányoz ugyan, de a kisebbségnek mindig megmarad szabad véleménynyilvánítási és szervezkedési joga... nem lehet demokráciáról beszélni ott, ahol a többség elnyomja a kisebbséget.. ,”13 A Magyar Radikális Párt úgy vélte, hogy a mai többségből holnap kisebbség lehet, és fordítva. A valódi demokráciában az alapvető emberi jogok — az élet, a becsület, a személyes szabadság törvényes oltalma, a szólásszabadság és a közügyekben való részvétel joga — mindenkit egyenlően megilletnek. Tehát nemcsak a többség tagjait, hanem a kisebbséget is.14 Az 1945-ben alapított Független Szocialista Néppárt 21 pontban foglalta össze programját. Egyedül ők követelték „a fasiszták és németbarátok megsemmisítését, de nem hóhéri úton.” Ugyanakkor a népoktatás teljes átszervezését kívánták, illetve annak megtisztítását minden „fasiszta és sváb mételytől.”15

Források híján nem tudjuk végigkövetni az egyes pártok állásfoglalását és azok változását a magyarországi nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatban. A megmaradtakból annyi bizonyos, hogy a készületlenségen túl tanácstalanság és kapkodás volt észlelhető 1945 nyarán-őszén a nemzetiségi ügyekben általában. A svábok kitelepítésének kérdésében pedig eltért az egyes pártok véleménye.

A magyar kormány állásfoglalását, az ország belső viszonyai mellett, sőt annál nagyobb súllyal, a külpolitikai helyzet határozta meg. Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt

75