Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Szokolay Zoltán: Előszó: Csalétek: Szaporulat: versek
Csalétek olvadozgat a nyalka műgond bármely édesség valósága logikus mint a mozgólépcső céljához jutván kimerül emlékek elkaparta hű pont falánkul tapad zsarnokára van-e még csók mely nem a végső kit választottam étkemül bármely ékesség csalók fátyla ember mondata szájba roskad keringélünk a nagy lámpához kecsesen rázzuk potrohúnk szemhéjunk lucskos merő hátha megannyi sorsot szertemostak valós cukrokhoz visszatávozz árokba minden ott borult hajók szeszélyek hallgatások arctáblák közt lavírozó hit ne higgy költő a könnyű testben elszenderedsz és megcsalatsz egy herceg egykor dalt talált ott szénné égette átkozóit bújdosik most a hűlt kövekben ha rátalálsz is elszaladsz Szaporulat A megtermékenyítést önként vállalók szilárd erkölcsű, jólmegtermett fantomkocára ugratják a verset, hogy kinyerjék a mondanivalót Tudjuk, mindig hibátlan lesz a vérvonal, hisz nem születhet véletlen a gyermek, ki majd — hallják a vályúk, vermek — kövéren, szépen mindent elszaval.
