Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Bosnyák Sándor: A nyolcadik nap küszöbén: beszélgetés Oláh Andor orvossal
Azt tapasztalhatjuk és a tudományos kutatások is megerősítik ezt, hogy a technokratikus társadalomban, az ipari civilizációban az egyént egyre több testi és lelki ártalom éri. A kis és nagy társadalmi miliőkben (család, iskola, munkahely, közlekedés stb.) egyaránt növekszik az elidegenedés, az agresszió, a közöny és más lelki negatívum, a fizikai környezet is egyre szennyezettebb. Sok vonatkozásban pszichopathologikus jellegű az a társadalmi közeg, amiben élünk. Ezzel szemben a csak töredékeiben fennmaradt ősi faluközösséget pszichohigiénés és pszichoterápiás közösségnek tartom. A dajkarímek, gyerekrigmusok, mondókák, mesék, gyerekjátékok és gyerekdalok, a fonóka, fosztóka, az ünnepi szokások, a közös éneklés, faragás és más művészkedés a természetes élet- és munkarend stb. szinte eszményi közeget, kulturális miliőt jelentett az egyén számára, hogy testileg-lelkileg egészséges felnőtté növekedjék, komplexusait, csalódásait, gátlásait leküzdje. A gyógyító ember szervesen beletartozott ebbe a kultúrába, közösségbe. Egy nyelven beszéltek, egy kultúra részesei voltak orvos és betege. Ismerte betege életmódját, lelkületét. Nem vitás, hogy az optimálisan működő paraszti közösség a maga kultúrájával, szokásrendszerével pszichotherápiás közösségnek számít. Az ősi hagyomány szerint, amelyet a magyar paraszti hagyomány is őriz, az egészség alapja a tiszta, hazugság nélküli, erkölcsös élet. Te hogyan fogalmaznád meg az egészség lényegét? Az ősi ajurvédikus hagyomány is egyértelműen a lelki-erkölcsi tisztaság alapvető fontosságát hirdeti. Szerintem nemcsak lelki téren kell megőriznünk egészséges állapotunkat —, megfelelő lelki gyakolatokkal, pszichotechnikával, amilyen pl. a meditáció, az ellazu- lás-relaxáció, az önsuggestio, távol tartani magunkat a zsugoriság, a gyűlölet, a kétségbeesés, a szorongás lelkiállapotaitól, hanem a testi egészség követelményeinek is eleget kell tennünk. Ezek nagy vonalakban: a „Naturschlaf’, négy órával éjfél előtt elalvás, hajnalban kelés, kellő testmozgás, jóga, úszás, túrázás formájában, mindenféle narkotikum, bódító- és izgatószer, tehát altató és nyugtató gyógyszer, szeszes ital, feketekávé stb. kikapcsolása, végül és nem utolsósorban egészséges, természetes táplálkozás: tejtermékekkel kiegészített növényi étrend, vereshagyma és fokhagyma rendszeres fogyasztásával. Az ősi műveltségek orvoslásáról és az ezekkel rokon népi orvoslásról beszéltünk. Mi az, ami ezekben egyezik, mi az, amit különösen meg kellene szívlelnünk? így fogalmazhatnám meg: abban egyeznek meg, hogy minden betegség elsődlegesen lelki eredetű. A mai pszichoszomatikus orvostudomány, amely a testi betegségek lelki gyökereit vizsgálja, ugyanerre az eredményre jutott. A mai pszichoszomatikus orvostudomány egyre nagyobb teret foglal el az orvoslás területén, egyre jelentősebb eredményeket ér el. Az ősi nagy kultúrák és a népi orvoslás ezt az igazságot ismerte, hogy a testi elváltozás másodlagos kövtkezménye a lelki zavaroknak. Ezeket aztán a legkülönbözőbb, sokszor zseniálisnak mondható eljárásokkal gyógyították. A görög orvos-papok az úgynevezett Aszklépiosz-szentélyekben elaltatták a beteget. Alaptherápiájuk volt a hipnotikus therá- pia, az altatásos gyógymód. A másik megegyezés, hogy természetes módszereket alkalmaztak. A diétát, a masszázst, a vízgyógyászatot, a heliotherápiát nagyon nagy tudással és kiterjedten használták. Ezeknek az ősi gyógyítási rendszereknek a harmadik alapismérve, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az orvos személyiségének; hogy az orvos, ha nem is tökéletes lény, de különleges, magasrendű, önmagát fejlesztő, értékes, erkölcsös ember legyen. Hippokra- tész külön könyvet írt arról, miképp érhető el, hogy az orvos minél tökéletesebb személyiség legyen. Az orvos és a beteg viszonyára is nagy súlyt fektettek. Csaraka, az ősi ajurvédikus orvostudománynak ez a nagy alakja például kijelentette: Az orvos úgy szeresse betegeit, mintha saját gyermekei lennének. Ami megint csak fontos felismerés, mert attól koldulunk, hogy megromlott az orvos és a beteg viszonya a XX. században. Nem gondoltál-e arra, hogy a népi orvoslás ma is helytálló adatait felhasználva, Gandhi könyvéhez hasonló egészségre vezérlő kalauzt állítsál össze? Lehet, hogy mindaz, amivel eddig foglalkoztam, amit fordítottam, amit írtam, azért volt, hogy megírhassak egy ilyen, egészségre vezérlő kaluzt. Úgy fogalmaztam meg ma94
