Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Lukács László: Népi harangszó-magyarázatok
harangszót a Kopasz-hegy oldalában, a sásdikál- lai réten szarvasmarhát vagy a Zsibagyöpön libákat legeltető-őrzőgyerekek és a veszprémi püspökség Szent Imre (Sanyarú)-pusztai uradalmi cselédei, summásai is. Kékkúton a mindszentkállai harang szavából hallják a Tál mellé! Tál mellé! felszólítást. Ezzel szemben Köveskálon állítják, hogy valamennyi községben ezt mondta a déli harangszó. A Somogy megyei nagybirtokokon dolgozó köveskáli summások is ezt mondták, amikor meghallották a déli harangszót: — Menjünk ebédelni, mert azt húzzák, hogy tál mellé! Balatonhenyén és Monoszlón a veszprémi székesegyház harangszavával kapcsolatban is feljegyeztem egy tréfás magyarázatot. Német nyelvű változata szerint a kisharang kezdi: Kind geboren! Kind geboren! Majd a középső kérdi Wer ist der Vater? Wer ist der Vater? Végül a nagyharang válaszol: Ein Domherr! Ein Domherr! Ezt a harangszó-magyarázatot Hegyi Lajos bala- tonhenyei református tanító az 1930-as években a köveskáli Győrffy Dánieltől, a zirci járás főszol- gabírájától hallotta. Magyar nyelvű változatát Szilassy Kálmán monoszlói református lelkész mondta el. A kisharang kezdi: Jó reggelt, jó reggelt! Mi újság, mi újság? Egy nagyobb harang válaszol: Gyerek született! Gyerek született! Egy még nagyobb harang kérdi: Ki az apja? Ki az apja? Rázendül az öregharang: A kanonok! A kanonok! A német nyelvű változat legkésőbb a XIX. század első felében keletkezhetett, amikor dunántúli városainkban a polgárság egy része még németül is beszélt. Hasonló német nyelvű harangszómagyarázatot Herman Ottó is közölt (1891,324). Az 1840-es években keletkezett szövegből a magyar nemzeti megújulás korára, a reformkorra jellemző erős társadalombírálat csendül ki: Csengettyű: Was wollen sie? (Mit akarnak?) Kisharang: Essen und trinken. (Enni és inni.) Nagyobb harang: Wer wird das zahlen? (Ki fizeti azt?) Nagyharang: Bürger und Bauer. (A polgár és a paraszt.) A távoli harang szavából az időjárásra próbáltak következtetni. Ha Köveskálra áthallott a ba- latoncsicsói harangszó, akkor hideg időt vártak, keleti irányú légmozgást. Ha lehallott a vigántpe- tendi harangszó, akkor azt mondták, hogy megváltozik az időjárás, hidegebb lesz, északi szél támad. Enyhe időt jósoltak, ha felhallatszott a kővágóörsi harang szava. A szentbékkállai, mindszentkállai vagy káptalantóti harangszó esőt, nyugati áramlást hozott Köveskálra. Mindig a távoli harangszó meghallása után harmadnapra változott el az idő. Balatonhenyén megfigyelték, ha a vigántpe- tendi harang odahallik, akkor hideg, szeles idő lesz. A monostorapáti harang szava esőt, télen havat, csapadékot, a köveskálié meleg, páratelt időt jelzett. Hideg, keleti szélre számítottak, amikor meghallották a monoszlói, balatoncsicsói harangszót. A hideg keleti szelet kálomista, gardahajtó vagy tihanyi szélnek nevezték. Azért kálomista szél, mert keletről, a főként református törzslakosságú falvak felől fúj nyugat felé, a tiszta katolikus községek (Monostorapáti, Szentbék- kálla, Mindszentkálla, Kékkút, Díszei, Gyulake- szi, Nemesgulács, Badacsonytördemic, Szigli- get) irányába. Balatonhenyén a távoli harangszó meghallását követő napon már elváltozott az időjárás. A távoli harangszóhoz kapcsolódó időjárási megfigyelésekből az állapítható meg, hogy a Káli-medence községeibe az északi és a keleti légáramlás hideget, a nyugati enyhülést, csapadékot hozott. A Káli-medencében számos olyan emberrel találkoztam, aki a falu templomaiban levő harangok korát, méreteit, szavát ugyanúgy ismerte, mint a falu házait utcáit, határát. Kövágóörsön Bárány Gábor (sz. 1924) így beszélt a harangokról: „Kövágóörsön, azelőtt mindkét templomban három harang volt, most kettő van. Az evangélikus templomban megmaradt a nagyharang, amit 1771-ben Győrben öntöttek és a kisharang. A középsőt vitték el a második világháborúba. A katolikus templomból is a középsőt vitték el. Ez egy repedt harang volt. A harang szive annyira oldalba verte a harangot, hogy megrepedt. A harangozó részeg volt, csak egyik oldalát verette, kongatott, aztán elrepedt. A nagyharangnak erős, érces, nagy hangja van, a kisharang úgy szól, mint a csöngő.” Mátyás Istvánné Somodi Vilma (sz. 1895) saját falujának, Balatonhenyé- nek harangszavát, akkor vethette össze a pápai harangszóval, amikor Pápán tanuló fiánál járt: „A balatonhenyei nagyharangnak a testvére Pápán van az evangélikus templomban ... A hangja ugyanolyan, amikor Pápán jártam, mintha otthon lettem volna.” Harangszó-magyarázatok az egész magyar népterületen és a magyarországi németeknél, szlovákoknál is éltek. Egyes települések harangszavából a szegénységet, az élelemhiányt vélték hallani. Az ausztriai Felsőőrben (Oberwart, Bur87
