Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Szenti Tibor: Középparasztságunk tükre
A középparasztság alsó rétege A 25—100 holdas gazdák a Dél-Alföldre, különösen Hódmezővásárhelyre legjellemzőbb paraszti rétegek alkották. Az egész népességet tekintve, a számuk is jelentős volt, de a legfontosabb az, hogy a határ legnagyobb részét az ő földjeik foglalták el. Akár a kisparasz- tok, a vagyon megtartása és gyarapítása érdekében ők is igyekeztek maguk között házasodni és kölcsönös gazdasági segítséget nyújtani egymásnak. Ahol a vagyon, ott a hatalom. Már a török hódoltság utáni újratelepülés során elsősorban ők alkották a mezővárosi önkormányzat hatalmi szervezetét: a tanácsi és egyházi vezetőséget. Zömmel reformátusok voltak és szigorúan őrködtek a lakosság erkölcsi élete fölött. 1783-ban a vásárhelyi tanács elrendelte, hogy a gazdák a piacon keressék a munkásokat. (Azelőtt sem volt a hely „finomabb”, ugyanis a cselédfogadás a vendéglőkben, kocsmákban, urasági vendégfogadókban zajlott, ahol ráadásul az alkohol hatása is befolyásolta az alkut.) A kapitalizmus korszakában ez a hely, a piac, hírhedté vált és „embörpiacnak”, „köpködőnek” nevezték. A jelentősebb társadalmi, gazdasági sorsfordulók, válságok idején, mint a 19. század végén bekövetkezett ipari forradalom és agrárszocialista zendülések, vagy a világgazdasági válság során sok nincstelen, munkanélküli hiába árulta itt a munkaerejét. A gazdák szívtelensége maradt meg a tudatban és ezért is a középparaszti réteget kárhoztatták, akik esetenként valóban a legtöbb külső munkaerőt alkalmazták, családonként 1 —3 főt, és ez a sok középparaszt miatt nagyobb tömeget képezett, mint a kevés nagybirtokosnál alkalmazott, de jelentékeny számú cselédség együttvéve. A középparaszt azonban egész évben, illetve egész életében nem tartott állandó munkaerőt, legföljebb gyermekte- lenség esetén. Az is minőségileg különböztette meg a kuláktól, hogy az idegen munkaerővel termelt értéktöbblet nem érte el a sajátját! A bajok társadalmi méretűek voltak és nem kárhoztathatok érte a középparasztok. A feudális termelési viszonyról a fejlettebb ipari, kapitalista jellegű eszközhasználatra való áttérés, vagy az első világháborút követően, amikor az ingatag középparaszti gazdaságok megsínylették a válságot, a gazda—cseléd viszony is kiéleződött. A baj mindig akkor jelentkezett, amikor már a tanyai termelés sem tudta ellátni az agrárproletár tömeget. A középparasztság alsó rétege pedig magára maradt a hitelekkel és a birtokvesztés gyötrő gondjaival. Az 1772-es urbárium behozatalakor a középbirtokos jobbágyoknak újra kimérték a nemzedékekkel azelőtt foglalt földjeiket. Ahol a föld minőségének besorolása az I. osztályba történt, 34 kát. holdat jelentett egy telek. Ehhez 22 kaszás rét, 1847 után még 22 hold pusztai legelő tartozott, amelyet zömmel 1852-ben osztottak ki. Ami rendkívül fontos e gazdaréteg megítélésében, hogy ezt a 34-56 holdat a családok nemzedékeken, közel 200 éven keresztül szinte változás nélkül megőrizték. Igaz, hogy közülük kevesen voltak, akik tovább gazdagodtak, de viszonylag kevesen is szegényedtek el. Az I. osztályú földekből ez a félszáznyi hold elegendő volt ahhoz, hogy a mezővárosi kispolgár (kisiparos, kiskereskedő, kistisztviselő stb.) életszínvonalát elérjék és tartani tudják. A kiegyezés után a polgár igényét, főleg szellemi előbbretörését is követni igyekeztek. (Pl. olvasókörök.) Nagy Gyula monográfiájában22 leírja azt a megfigyelését, hogy az orosházi paraszt jóval szorgalmasabb, többet dolgozik és nehezebben él, mint a vásárhelyi, aki kényelmesebb. A vásárhelyi középparaszt megőrizte telkét, míg az 1744-ben betelepülő szegény orosháziaknak a vásárhelyiek földfoglalása után kellett birtokot szerezniök, amelyért áldozatra is készek voltak. Nem véletlen, hogy a Puszta termékenyebb részét az évszázadok során megszerezték maguknak és ezt az 1950-es területrendezéskor Vásárhelytől elszakítva, Békés megyéhez csatolták. Arra jellemző, hogy a középparasztok társadalmi helyét mennyire nem tudták megítélni, hogy őket a nép is gyakran „nagygazdáknak” emlegette. A szegényebb rétegek a módosabb 21
