Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Tarján Tamás: Arany, ezüst, ólom: két kecskeméti bemutatóról: [Shakespeare: A velencei kalmár]: [Németh László: Villámfénynél]: [a Katona József Színház bemutatóiról]
— szerelemfájdalmat lefogja, melodrámát csinál belőle. Birkózik a szereppel, kétségtelenül, de — Zeke Edit díszletéből, Sőmen Márta jelmezéből is következően — semmit sem érzékeltet a villámfény-élményből. Felvonásról felvonásra hiába várjuk a megvilágosodást. Nincs hasító ereje a kecskeméti előadásnak: ez a legnagyobb baja. A tömegemberségből élete delén kiemelkedni képes, a nehezebb utat választó körorvos — aki elmegy a szegények, nincstelenek gyógyítójának — nem válik példaegyéniséggé, nem képes szólni a mához. Kifejezetten kínos, hogy az előadás időnként a dráma paródiájába csap. Azt Németh László sem tisztázta, mit szóljunk Nagy Imre a felesége pénzén ingyenkórházat létrehozó, feleség- és családellenes lázadásához? Sata: Sivók Irén. Nem kétséges, ennek a félrerajzolt — noha nem elhibázott! — alaknak is szerepe van Nagy Attila melléfogásában. Ha nincs hívóerő, nincs ihlető társ, nem tud kiszabadulni a meglehetősen bonyolult férfilélek. Pedig Sivók Irén játéka mentes a szélsőségektől — nem nagyvilági nő itt, az Isten háta mögött; nem kokott; nem múzsa, aki csak homlokon szeremé csókolni Imre bácsit —, csupán a fölizgató érdekesség hiányzik belőle. Pontosan olyan, amilyen Nagy Imre felesége (Petényi Ilona játssza, az értetlenség tartományába szűkítve a viselkedést) lehetett valamikor. A Németh Lászlótól említett „bukott életek” a mellékszereplőkből sem igen tetszenek ki. Az előadás általános unalma kiterjed Vitéz László Bakos Béla főjegyzőjére: nincs szerepkonvenció, amit bele ne hordana a figurába. Egyetlen jellemvonás sem igazán vállalt, noha csak ez a radikalizmus tarthatná meg Bakost. Lehetne zavartalan nőfaló, lehetne a Nagy Imre-féle magatartás nem hiteltelen kritikusa, lehetne őszinte érzelmű apa, aki ebben a tejeskukorica-lányban él tovább — ehelyett egy ágáló férfibábot látunk. Réti Erikának könnyebb dolga van Bakosnéként: aki elébe kerül, azt szavaival agyonkar- molássza. Ha akart vonás, akkor bravúr, hogy ezt a nőt úton-útfélen valóban meg kell csalni. Balogh Rózsa egy asszonyszereplő futó bejövetelének is súlyt tud adni. Dallos József illúziókeltő Határvári Árpádként, ám belőle is hiányzik az az emberi tartalom, amely valóban fölkelthetné a Nagy Imrék figyelmét. Léha fickója nem érdemli meg azokat az okításokat, amelyeket a körorvos rápazarol. A Villámfénynél önmagában nem kívánkozik az újult kecskeméti színház címerére. Lendvay Ferenc azonban a műsorfüzetben is tudatja: mint másutt, itt is sorozatot szeretne csinálni a Németh László-drámákból. S következne A két Bolyai; az egyik főszerepre már hívja is Nagy Attilát. Bolyai Farkas valóban az övé lenne! Ki lesz a kecskeméti színpadra eljövendő Németh László-drámák rendezője? — nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a Németh László-játszás ma már nem viseli el azt a szolgai hűséget, amelyre Seprődi Kiss Attila szegődött, majdnem mindenben engedve az írói akaratnak. Ez az akarat ötven év múltával is érvényes — de be kellett volna számítani az ötven év múltát. 93
