Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Olasz Sándor: "Ki viszi át...?": Görömbei András tanulmányírásáról: [könyvismertetés]
az Anyám könnyű álmot ígér és a Csillag a máglyán elemzései. A pályaképet be kellett fejezni, de a pálya szerencsére nyitott. E könyv megírása óta már újabb Sütő-bemutató volt Budapesten (Advent a Hargitán). S a magyar irodalom kétszeresen is gazdagodhat azáltal, ha Görömbei Andrásnak módja lesz a kilencvenes években monográfiáját bővített kiadásban újra közzétenni. Vasy Géza „Ki viszi át. . .?” Görömbei András tanulmányírásáról Másfél évtizedes munkásságának gazdag terméséből Görömbei András csaknem kizárólag azokat az írásokat válogatta kötetébe, melyeket a klasszikus és kortársi irodalom „népsorsot vigyázó” alkotóiról készített. Érdeklődésének fő irányában a népi irodalmat és annak vonzáskörét, valamint az újabb magyar költészetet találjuk. Ez a választott tematikából adódó jelleg Görömbei kritikusi alkatával is összefügg. Elsőként azokra figyel, akik egyén és közösség gondjairól — „az ultramodemkedés bohócmutatványait” elkerülve — úgy szólnak, hogy az egyetemes távlatok és arányok sem maradnak ki. Úgy látja, irodalmunkban „a közösségi erkölcs, a «gerinc» esztétikai érték is.” Az írott szó morális ösztönző szerepének szem előtt tartása egyébként nem valami speciális irodalomtörténészi mánia — az irodalom alapvető funkciójának vizsgálatával függ össze. Az „igazi kreatív művészet sorsformáló imperatívusza” mindig a vágyaknak, az igényeknek legalább a műalkotásban való realizálásában ragadható meg. A meglévőnél jobbra törekvésben a morális elemet illetően hangsúlyeltolódások lehemek. Görömbei igen nagyra értékeli a közösségi kötöttségeket, a kollektívum iránti felelősség mély átérzését. Amikor Görömbei a Tamási Áron által „édes bilincsnek ” nevezett vállalást a számára oly kedves és életbevágóan fontos alkotásokban fölfedezi, a művektől a magasrendű esztétikai érvényességet is megköveteli. Utassy Józsefről írja, de csaknem valamennyi tanulmányból idézhetnénk ilyen és ehhez hasonló mondatokat: „A nagy költészethez nélkülözhetetlen erkölcsi tartás társult benne igazi költői erővel...” Ugyanakkor az irodalmi értelemben vett elmulasztottság- érzés nagy dilemmái iránt is érzékeny szerzőnk. A Történelmi jelenlét Veres Péteréről állapítja meg: „ .. .egyetlen kérdés aggasztja: nem paza- rolta-e el kivételes élményanyagát, nem volna-e sokkal értékesebb, hasznosabb életműve, ha mondanivalóját művészi alkotásokba, megírt, alakított regényvilágokba oldva hagyhatná az utódokra.” Az égető és nyugtalanító kérdések sok esetben nem találhattak itt szépirodalmi formát. Máskor épp az eredendően meglévő kísérletező kedv apadt el az „apostolkodó hajlam” miatt, miként azt Németh László — többek között a García Lorca színpada című esszéjében — oly szépen fejtegette. A körülményeket feledőnek (Németh László szavaival) könnyen „arcára fagyott a homo ludensi mosoly.” Sütő Andrásról írta Görömbei, de a jellemzés őrá is érvényes: „Árnyaltabb fogalmazásaiból egyértelműen kiderül, hogy nem a kísérletezés és formai újítás idegen szemléletétől, hanem a közösségi gondok előli programos menekülés, az a fajta közönyös kísérlezetés, amelyiknek semmi más célja nincs, mint hogy meghökkentse az embert ...” Ez a nemes, hagyományőrzőén modem irodalomszemlélet csak a pusztán formaforradalmárokat állítja félre határozott mozdulattal. Egyébként Görömbei minden értelmes újítási kísérlet híve. A hagyományokban azonban kérlelhetetlen. Tudja, hogy az irodalomban az új minőségek nem zárják ki egymást és nem pótolják a már meglévő értékeket. Az alapos ismeretanyag, határozott ítélőképesség gazdag irodalom- elméleti tudással párosul munkáiban. Az új szempontok bevezetése igen termékeny például az Anyám könnyű álmot ígér időszerkezetének vizsgálatában. A mű egyetlen aspektusában a regénynek a Dos Passos-i montázstechnikával való rokonságát láttatja. Szabó Gyula tetralógiájában (A sátán labdái) a műfajteremtő kísérlet eredményeit, a dokumentumokból építhető történelmi esszéregény értékeit regisztrálja. Máshol a metaforikus vers korszerű lehetőségeit bizonyítja a látomásos költői képek funkciójának — liraelméletileg is tanulságos — elemzésével. Például Farkas Árpád összetett jelentésű, pozitív és negatív tartalmakat egyként hordozó hó metaforájában. „Megérteni a létet és rendet teremteni benne.” — ezt a Veres Péter-i idézetet Írja az első, századunk klasszikusait bemutató ciklus élére. Görömbei rokon- és ellenszenveit, pozícióit és oppozícióit már ezek az írások is pontosan tükrözik. A kötet egyik legszebb, legmegggyőzőbb írása is itt olvasható (Illyés Gyula különös testamentumai). Illyés öregkori lírájának metafizikai kérdéseit és racionális válaszait sorolja az első részben. Hogy a „hatalmas méretű egyéni pusztulásérzés ellenére bizodalmas verseskönyv” a „Különös testamentum a közösségi élménynek, a nemzeti történelem és sors iránti fogékonyságnak köszönhető. A kései esszék alapproblémáját is a végtelen keserűség és a remény kettősségével érzékelteti: „ .. .a tények tragikumával a legyőzhetetlen, meghomályosíthatatlan fényességű el88
