Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Simó Tibor: Két modell - két társadalmi alternatíva: adalékok Bács-Kiskun megyei vizsgálataimból

legkülönbözőbb foglalkozású, képzettségű egyéneket találjuk, de hogy a különböző dimenziókban milyen pozíciókkal rendelkeznek, nem sejthettük. A végén kiderült, hogy egyik rétegnek (státusz-csoportnak) kedvező a lakáshelyzete, de kedvezőtlen az iskolai végzettsége, magas a munkahelyi presztízse, de alacsony az intézményrendszerben a pozíciója. Szóval egyik csoportnak ebből sok van, másból kevés, más csoportnál esetleg fordítva.1 Ez a magyar — és az általunk vizsgált települések — társadalmának egyik sajátossága. Vagyis a különböző társadalmi csoportok helyzete inkonzisztens. Az inkonzisztencia olyan mértékű, hogy a státuszcsoportok nem hierarchikusak. (Lásd a szerkesztőség által engedélyezett egyetlen táblát.)

Ebben az írásomban még csak fel sem sorolhatom azokat a tényeket, felismeréseket, összefüggéseket, amelyekhez a vizsgálat során jutottunk. Mindössze az alcímben feltett kérdésre szeremék vázlatosan válaszolni. Ezt azért is fontosnak tartanám, mert ma sok vita folyik első gazdaságról, második gazdaságról, meggazdagodásról, elszegényedésről. Gondoljuk csak át. „A második gazdaságot be kell vinni az elsőben” — mondják. Akkor is ha a szóban forgó „első gazdaság” nem hatékony? S hogyan kellene „bevinni”? Megszüntetve? Az elsőt, vagy a másodikat? Munkaszervezeti hierarchiába sorolni? Gazdaságilag, vagy szervezetileg integrálni? S a gazdasági integráció milyen fokon valósuljon meg? Vagy úgy, mint a szakszövetkezetek esetében: az „első gazdaság” mint fővállalkozó biztosítsa a „második gazdaság”, az alvállalkozó termelési, gazdálkodási infrastruktúráját? Ezek a kérdések a vitákban többnyire fel sem merülnek.

De további kérdések válaszra várnak. A második gazdaság a közvéleményben hol „áldásként”, hol „feszültségforrásként”, a „vagyoni differenciák előidézőjeként”, s az első gazdaság alacsony fizetéseinek, s a még alacsonyabb nyugdíjak kiegészítőjeként egyaránt szerepel. Mi az igazság? Egy olyan országban, ahol a profizmust nem becsülik, rendszerint amatőrök találgatják, nem ritkán érzelmekből, indulatokból származnak a válaszok. Vagy példálózunk. Példát mindig, mindenre tudunk találni. Arra is, hogy a vezető állami tisztviselő hogyan konvertálta anyagiakra (teljesen törvényesen) pozícióját és a szomszéd kisiparos hogyan gazdagodott meg. A példa felhasználásával lehet(ne) érzelmeket korbácsolni akár a „kistermelők”, akár a „nagytermelők”, akár a „zöldséges maffia”, akár a Skála „Vitamin-Portája” ellen, akár mellette. Közben elmarad az intézményes megegyezés mind a kistermelők, mind a szövetkezetek, állami gazdaságok, kereskedők stb. érdekszervezeteivel — ha van egyáltalán érdekszervezetük — s így a különböző érdekek nem is kaphatnak nyilvánosságot. Ezért, képletesen szólva, az erdőtől azt is el lehet ijeszteni, akinek fogalma sincs, hogy milyen a farkas, sőt akkor is, ha az erdőben soha nem is volt farkas. Az analógiát a mondanivalóm érzékeltetésére és nem argumentálására mondtam. Lehet, hogy amit mondok a továbbiakban, az olvasót részben, vagy egészében meglepi. Ne restellje, ha meglepődik, mi kutatók is meglepődtünk. A táblázatból is kiderül, hogy a gazdagabb társadalom a soltvadkerti modellben található. A tiszakécskei elit Soltvadkerten a vagyont illetően a harmadik helyre kerülne. Hiedelmeink szerint egy módosabb társadalom veszélyeket (farkast) rejt, s különösen veszélyes, ha azt lényegében a második gazdaság (erdő) biztosítja. Mit tegyünk akkor, ha az erdőben nincs is farkas? Nos, a tények azt mutatták, hogy Soltvadkerten a legkedvezőbb (1.) és a legkedvezőtlenebb (6.) csoport között a vagyoni különbség 1,7-szeres, vagyis nem egészen kétszeres. Tiszakécskén több mint kilencszeres. (9,3-szoros). Sőt még az 1. és 3. réteg között is közel négyszeres (3,87) a különbség.

Tiszakécskén az „első gazdaság” és intézményrendszer határozza meg az egyének előrejutásának lehetőségét. Van jelentősége a második gazdaságnak is, de közel sem akkora, mint Soltvadkerten. Tiszakécskén a szövetkezeten keresztül értékesített háztáji termékből egy lakosra valamivel több mint ötezer forint, Soltvadkerten több mint tizenhatezer forint esik. Tiszakécskén a második gazdaságban igen nagy a biztonságra törekvés. Ez alatt azt értjük, hogy rendszerint a főállás mellett dolgoznak a második

1 Kolosi Tamás és munkatársai egy hét dimenziós makrovizsgálat során hasonló megállapításra jutottak.

74