Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Agócs Sándor: Testvérek: 1. Találgathatom: 2. Félbemaradt tánc: vers
(Félbemaradt tánc) 2 nővéremnek Megöregedtünk néhány esztendő alatt, egymáson is alig vettük észre a reánk égetett vonalakat. Ugyanazt a várost, ugyanazt a tájat te tizenöt évig bírtad egyedül! Mi ezalatt megvénültünk csúnyán, kívül-belül. A természet ellen észrevétlen véglegesül a látszat. Megrémülhet, kiben vakon bízol, s ha félreért, már kín a magyarázat. De most itt, a körülállók képzeletében, a lengő fátyol lassan szétterül. Elkezdődhet végre a húsz éve félbemaradt tánc, könyörtelenül. Feszül valaki a szívben, valaki tombol a szíved alatt, itt most a világ vigyora: semmi! Észrevétlen véglegesül a látszat, ideje volna megpihenni. Ugyanaz a város, ugyanaz a táj, de mi alig vettük észre a reánk égetett vonalakat. Szemedbe szökjön örömkönny, és most perdülj, üljön ki arcodra a Nap! 55
