Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Baconsky, Anatol E.: Szerény felirat: A kút: Felszálló hóbuckák: Ötödik elégia: versek: Tóth István fordításai, a fordító jegyzetével
A kút Fintäna Elfáradva a hótól Pihennek a réten elkallódott kútnál Az ökrök; rózsaszerű orrlikukból Meleg gőzt lehelnek. Szánok jönnek-mennek, Emelkedik a kútgém, Víz csobog a vályúkban, Hosszú jégcsapok felett. Be szép is, Uram, a kút élete Egymagában a hóban, az út mellett — Emberek és jószágok örülnek, ha meglátják, És mélysége előtt a mezők leborulnak. A nappal ugyanaz a sápadt láthatáron, Hószirmú virágok, virágok mindenütt. Jobban kibékülve magammal megyek innen, Itt hagyom másnak a pihenés örömét. Felszálló hóbuckák Plecarea zápezilor Februárban a hóbuckákat valami erős nyugtalanság bántja — Mint vándormadarakat, ha elszunnyadnak az őszi réten, Felrebbenti őket az őzek futása, megriadnak a fakopáncs zajától, S megrémíti őket a langyos szellő könnyű szárnycsapása. Bár még jöhetnek hóesések, még zúghatnak az erdők, S beszélhetnek az álmodó fák — már ekkor is — ha figyelsz csukott szemmel; Ha hallgatózol, s úgy teszed, hogy alszol: Hallani fogod a szárnyak suhanását. Egy könnyű szárnysuhogás jelzi, hogy elindulnak a hóbuckák, S látatlanul a csendes égbe szállnak, s eltűnnek nyomtalan. Mint láthatatlan hófehér madárhad, Szállnak, szállnak északnak fehér csapatokban.
