Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Dénes Zsófia sírjánál
Dénes Zsófia sírjánál 1987. január 22-én elhunyt Dénes Zsófia írónő, Ady Endre küzdelmeinek utolsó tanúja. Amint arról a napilapok is beszámoltak, február 6-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. A temetésen megjelent Bács-Kiskun megyei és kecskeméti vezetők közül a sírnál Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese ezekkel a gondolatokkal búcsúztatta: „Dénes Zsófiáról — immár ténylegesen befejezett életművéről — elmondhatjuk, hogy gondolatai ifjú szívekben élnek. Hatalmas emberszere- tetével korokat, generációkat fogott át, Adytól a mai fiatal írókig; bölcsességével eleven üzenetet hozott a XIX. századból, s mégis egyike volt azoknak a nagyoknak és keveseknek, akik mesz- szelátóan megértették zivataros századunkat. Élete a századvégtől a századvégig húzódott, élete egy magyar értelmiségi, egy magyar művész meg- küzdött, teljes élete volt. Idős korában is megejtő, varázslatos egyéniségével elbűvölte a fiatalokat, mert szelleme tényleg friss és fiatal volt! S tett róla, hogy ne csak szavakban legyen így: hagyatékát még életében megyénknek, Bács-Kiskunnak adományozta, ezzel pecsételve meg szellemi-rokoni kötelékeinket, s ezzel vetette meg egy olyan új intézmény alapjait, amely tettekkel sugározza — most már halála után — szépség- és embereszméit. Kecskeméten a felújítandó Katona József-emlékházban kap helyet irodalomtörténeti hagyatéka, amely kutatói őrhelyként is szolgál, hogy minden az 6 akarata szerint történjen. És ezen a ponton, búcsúzásunk fájdalmas perceiben a hátramaradt, szeretett férjre, Szalatnyay József festőművészre is tisztelettel gondolunk, aki erején felüli munkával támogatta őt életében, s most, halála után pedig akarata szerint folytatja a megkezdett, a szó szoros értelmében magvető, a jövőbe mutató tevékenységet. Búcsúzunk a tisztelt és szeretett Zsukától, és hálát adunk a sorsnak, hogy őt — mint nagy korok élő tanúját — hallgathattuk, csodálhattuk. Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében. Szalatnyay József rajza az alvó írónőről 95