Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 5. szám - Beke György: Erdélyi szilfák, fák, sorsok - Kusztos Endre víziójában

harc közben lepi meg a világot. 1984 januárjában még állt a fa, mondja, de mikor október 6-án reggel kiment hozzá, le volt már döntve. A fűrészelő munkások meglepetten nézték, hogy a kivágott fát kezdi rajzolni. Miért nem megy tovább, van elegendő élő fa.

— Nekem ez a fa régi ismerősöm ... — mondta halkan.

Egyik kritikusa tanulmányában Kusztos mestereként a Csíkból indult Nagy Istvánt jelölte meg.

— Valóban mély, lelki rokonságot érzek iránta. De Nagy István másként rajzolta a természetet. Nála a fa mellékes elem, egyik eleme a képnek, nálam a fa a fő motívum, az üzenet hordozója.

Nagy István révén érzi rokonának a hódmezővásárhelyi Kajári Gyulát, aki házakat, száradó fákat ábrázol. Egy friss Kusztos-méltatás Csontváryt emlegeti. Ezen elgondolkozik. Valóban ő is igyekszik jelképpé tenni a fákat, de képein a ledöntött fák sem szakadnak ki a természetből, nem vonatkoztatja el annyira őket, mint Csontváry. Inkább Gy. Szabó Béla metszetei állnak közel hozzá, s persze, állt maga a mester, aki szinte fiaként szerette, önzetlenül támogatta Kusztost indulása idején, mikor családi költségvetése igazán nem engedte volna meg neki, hogy saját pénzén elutazzék Leningrádba, megtekinteni az Ermitázst.

Minden reggel elsőnek érkezett a képtárba, záráskor a múzeumőrök alig tudták udvariasan hazaindítani szállására. Hiszen az Ermitázsban annyi a lenyűgöző látnivaló kívülálló szemlélőnek is, hát még a mindig tanulni vágyó művésznek.

New Yorkban — oda is baráti segítség juttatta el — a Metropolitan Múzeumban nézett meg mindent, de ott is a rokon törekvések kapták meg igazán. Franz Kline festő tett nagy hatást rá, aki absztrakt módon láttatja a természetet, az épületeket, az egyszerűség és elvontság egysége tetszett Kusztosnak.

— Milyen a viszonyod az itthoni absztraktokkal?

— Úgy fogadnak el, amilyen vagyok. Inkább a témáim közelítenek feléjük.

Barátaihoz felhőtlen hűség köti. Veress Pállal tárgyalja meg leginkább művészi gondjait.

Nagy Pállal szívesen járt el együtt rajzolni, valaha művészi versenyeket rendeztek, és sok év múltán a gyergyószárhegyi művésztáborban megismételték: kiválasztottak egy fenyőt, mindketten megfestették.

Fák, gyökerek — visszatérő témák voltak a marosvásárhelyi Nagy Pálnál is. Mikor tragikus autóbaleset halálba vitte Nagy Pált, Kusztos, a hűséges barát egy sorozatot rajzolt emlékére: összetört gyökerek sorát. ..

New Yorkban őszinte elismerést keltett munkáival. Egy sor vergődő fát, gyökeret rajzolt meg 1977 tavaszán. Egy Maros nagyságú folyó éppen kiöntött, nyúlós iszapot hagyva maga után, a fák kétségbeesetten vergődtek benne, ezeket a fákat választotta ki modelljeinek.

— A fák itt is szívós küzdelmet vívnak az életért, iszappal, indákkal.

Tizenhat országban ismerik — ismerhetik — Kusztos Endre művészetét. A bukaresti televízió magyar műsora számára egy időben film készült róla, Huszár Irma portréja, Huszár Sándor szövegével, Emil Lungu képeivel, s ezt tizenhat ország televíziós társasága vásárolta meg. Ezen a filmen Kusztos a Küküllő mentén, a Nyárád mentén, az udvarhelyi dombok között sétál. Újra és újra gyalogol, és rajzol. A film Kusztost a maga nagy „műtermében” ábrázolja, szülőföldjén, amelyhez úgy maradt hűséges hatvan esztendőn át, hogy földrajzilag távol sem szakadt el tőle — lélekben — soha.

94