Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Simon Ottó: A néma Cédrus: Eszméletem rejtelmes szigetei: versek
Simon Ottó A néma Cédrus égigérőfa lombja szenvedés és szenvedély Janus-arcuk igéz áttűnésük Csontváry cédrusa lebeg behódolt ágai széliránynak de tudhatod-e leleményes merre fordul a szél? és hova hulltak a fészkek miért ez időfölötti csönd csevegő felhők gyülekeznek s mielőtt az éj ecsetje feketét fest bennük aránylik még a Nap ragyognak a nagy kéken koronáznak Királyok Királya bár hiheted szabad csak Te vagy az lesz végzeted vagy szabadságod ha a rácsokat belül látod néz a Cédrus-király a nap felé a hegy felé a tenger felé de a csend vizében nem úsznak számycsattogások egyetlen madár sem közelít arra vársz aki nem jön aki közel annak taszítását érzed pedig közel közele Te magad vagy magadnak behódolt ágai széliránynak fészke nincs madara nincs árnyéka sincs egyszálmaga dacol a Cédrus néma de hallja ahogy Prométheusz testét vijjogva tépi a sas 63
