Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Tóth József: Ember - település - környezet az Alföldön

tében, illetve az e folyamaton belül kialakuló ellentétes tendenciáknak megfelelően igen nagy területi különbségek vannak a hajdani, gyakorlatilag homogén tanyarendszeren belül.

A Duna-Tisza közén, elsősorban a Homokhátság területén maradtak meg leginkább a tanyák, de funkcionális és morfológiai tekintetben egyaránt nagymértékben átformálódott módon. Funkcionális értelemben úgy, hogy lazult a kapcsolatuk a közvetlen közelükben lévő földterületek művelésével, nem feltétlenül alkotnak egy települési—gazdálkodási rendszert. (A tanyák lakói lehetnek ingázók, akár az iparban vagy szellemi területeken tevékenykedők is.) Lényegesen javult a tanyán lakók kommunális ellátottsága, nagyon sok tanyát villamosítottak, a PB-palackok megoldották a gázzal való ellátást, a tanyák a tömeg- és a személyi közlekedés lehetőségeinek megteremtésével kedvezőbb közlekedésföldrajzi helyzetbe jutottak. A tanyák morfológiai átalakulását pedig (a lakóépület modernebbé válásán túl) leginkább a melléképületek — funkcióváltással összefüggő — átformálódásán mérhetjük le.

Az ember—település—környezet viszonylatrendszerben számos disszonáns vonás erősödött fel az utóbbi időkben. A nagyobb alföldi városok például, amelyek ivóvíz-ellátásukat az alattuk lévő ártézivíz-rétegből fedezték a múlt század vége óta, sajátos vízellátási gondokkal küzdenek. Az ártézivíz-rétegekben a nagyobb városok (pl. Debrecen) alatt a vízszint lényeges mértékű süllyedése következett be, depressziók alakultak ki. Ugyanakkor annak következtében, hogy a vezetékes vízellátás lényegesen előbbre tart, mint a csatornázás, a szennyvíz elvezetése, a települések — itt is természetesen elsősorban a nagyobbak — egyfajta „talajvíz-dombon” ülnek. A talajvízszint megemelkedett, ezzel egyidejűleg a talajvíz el is szennyeződött, agresszivitása megnőtt. Ez a jelenség különösen a mélyebb fekvésű, nagyobb alföldi településekben okoz komoly gondot és növeli meg — egyebek mellett — az építkezés költségeit is.

Az Alföldnek az 1960-as évek közepétől zajló nagyobb mértékű iparosodása megismertette a régiót a környezetszennyezés más problémáival is. Ezek közöl néhányat egyébként a mezőgazdasági nagyüzemi termelés (kemizálás, szakosított állattartó telepek stb.) épp úgy előtérbe hozott, mint az itt újonnan létesített ipari üzemek tevékenysége. Szerencsére az Alföldnek lényegében véve nincsenek olyan ipari nagyüzemei, amelyek a környezetet nagymértékben szennyezik. így, azon túl, hogy az Alföldön is lényeges gondot okoz pl. a szemét elhelyezése, komoly problémát jelent a folyók vizének szennyeződése egyes szakaszokon, (pl. az Élővíz-csatornáé, a Körösöké, vagy más kisebb vízfolyásoké) egészében véve az Alföldön ma még a környezet jóval kevésbé szennyezett, mint az ország más, iparosodottabb és régebben fejlődött térségeiben.

Bár az Alföldön a környezeti veszély valamivel enyhébb, mint az ország más részeiben, a környezet fokozottabb igénybevétele itt is zajlik, a környezetre nehezedő nyomás itt is erősödik. Ez a társadalmi-gazdasági fejlődésnek éppúgy velejárója, mint az, hogy növekszik az attraktív, a rekreáció feltételeinek jobban megfelelő környezet iránti igény. Ez tükröződik a zártkertek fokozatos funkcionális átalakulásában, a hétvégiház-övezetek általánossá válásában, egyes regionális vagy kistérségi jelentőségű üdülő- és pihenőhelyek (pl. Szarvas, Szanazug, Tőserdő, Szelidi-tó, a soltvadkerti Petőfi-tó, Kisköre, Debrecen környéke stb. stb.) létesítésében, a termálvíz-kincs sokoldalú hasznosítására való törekvésben, de a természeti értékek megőrzésében is. Nem véletlen, hogy az 1970-es évek első felében az Alföldön jött létre hazánk első két nemzeti parkja, és számos tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, arborétum, védett park található a régióban.

Az Alföld ember—település—környezet rendszerének legdöntőbb sajátossága az, hogy miután a régió némi késéssel kezdett igazán gyorsan átformálódni, fejlődni, hosszabb ideig maradt meg az emberi tevékenység és a természeti környezet közötti dinamikus egyensúly, így nagyobb lehetőség van ennek az egyensúlynak a jövőbeni fenntartására is. A megkésett fejlődés azzal az előnnyel is jár, hogy már figyelembe lehet venni azokat a tapasztalatokat, amelyek más régiók fejlődése során keletkeztek és meg lehet akadályozni, hogy a gazdasági tevékenység a környezetben nagyobb, esetleg irreverzibilis károsodásokat okozzon.

36