Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Gyurkovics Tibor: Kutyaugatás: Dalocskák: Csorda: versek
Bér Márciusnak idusára teljesül az Idus álma kiadja a hazát őszre aztán házat vesz belőle. Duhaj Lehet hogy én nem szerettem ő pedig még úgy se engem mégis sírok hogy még egyszer szeressen és szerethessem. Szerelem Isten uccse hogy szerette ölelés közt elfeledte aztán addig szorította amíg maga megfojtotta. Napló Naplót írni nem szerettem ha jött a jó elfeledtem ha jött a kín kiáltottam élve-halva kiállottam. Csorda Mi mindig magasra emeljük a honfibút, a honszerelmet, nem is tudom, hogy nem lehetne egy kicsit élni — egymás mellett? Egymás mellett és egyszerűen, ahogy tagjai közt a csorda, tolongva, sírva és rohanva, egymás szőrébe gabalyodva? Poros, fehér csordamelegben előbbre lépni, egytől-egyig, mert aki túl előre menne — a csordaságból nem eresztik!
