Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Czakó Gábor: Banga Ferenc rajzaihoz
Czakó Gábor Banga Ferenc rajzaihoz ^ßok évvel ezelőtt, amikor először találkoztam Banga Ferenc rajzaival, megriadtam tőlük. Ez lehetetlen! Ezek a szálkák, törések, ez a tövissel karistolt hús! Én szép vagyok, a családom is, a barátaim és talán még mások is. Lehetetlen tehát. Vagy mégis? Ez a valóság, amit Banga teremt? Ez az érvényes és az érdemes? Életünk, sorsunk bizonyos körülhatárolt térben zajlik, mint valamely kaleidoszkóp csövében. Rázkódunk, zötykölődünk az évmilliós embertörténet hatásai mentén: erre löknek bennünket az érdekeink, arra a testi meghatározottságaink, így vonz a tehetségünk, úgy taszít a butaságunk, amúgy a gazdasági, történelmi körülmények — és így tovább. Még csak nem is állatok lennénk — azok legalább megvesznek olykor —, hanem dolgok, melyeken a környezetük, a körülményeik szabályai hatalmaskodnak: helyzetünket tőlünk függetlenül megszabják, s kényük-kedvük szerint lökdösnek bennünket a maguk kristályszabályai szerint. Még fölmentést is adnak: ezek után hogyan felelhetnénk magunkért? Ha így van, lássuk, be: nem létezünk. Nem vagyunk, mert nem lehetséges közöttünk senki, aki ezt a szót kimondhatná: én. Legföljebb tükrözhetné, visszhangozhatná valamely gigantikus manipuláció játszi eszközeként, hadd higgyük, hogy a saját történetünket éljük, 91
