Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Utassy József: Gyermekkoromra mutató ujjam: Fiamhoz: versek
Utassy József Gyermekkoromra mutató ujjam Gyermekkoromra mutató ujjam repülőtere egy messze nyárnak, hová éberen, félig ájultan az emlékeim visszajárnak. Látom, katicát röptétek róla, forog velem a világ a tarlón, sötétlik egy pap, nyakában stóla, levél zörög az úton, barangol. Megyek, végén a gyászmenetnek, mezítláb bandukolok, csendben. Azt sem tudom, hogy kit temetnek. Kölyökkoromat? Kicsit engem. Fiamhoz Hát munkásember lettél, kisfiam! Látod, üzentek általad a gének: a föld alól a nagypapák, a dédek, az őssejtig vissza megannyian, mert munkásember lettél, kisfiam. A munka mindig nehéz volt nagyon. Gondolj csak a roppant piramisokra, tenger verejték ontatott miatta, de áll büszkén, az idővel dacol; a munka mindig nehéz volt nagyon. Ám nélküle mi lenne, mondd, veled? Lopnál, csalnál, talán embert is ölnél, hóhért állítana mögéd a törvény, gyötörné szívemet a szégyened. Mi lenne, mondd, mi lenne így veled?! Az idő ajkán mosoly ül, mosoly. Elmúlásunk értelme itt a munka. Csak a hűtlen halál hagy majd magunkra. Mindegy, hol élsz, falun vagy városon: az idő ajkán mosoly ül, mosoly. Légy büszke rá, fiam, hogy dolgozol!
