Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
hozott létre akár fafaragásban, akár textíliában, ott a mintákban ugyanaz a stílus jelenik meg, az eltérő nyersanyagnak megfelelően módosított formában. Ennek legszebb példáit a közép-kongói törzsektől ismerjük, s ezt látjuk a kameruni törzsek tetoválásában is. Itt pl. a banwáknál és a bamilekéknél a tetoválás az egyéni státust jelzi, de egyúttal díszítő célt is szolgál. A nőknél a tetoválás a házas és a termékeny állapotot mutatja. A mellet és a hasat a házasság előtt tetoválták, majd az első gyerek születése után a hátat díszítették. A komplex minták többnyire korong alakzatok kombinációi. A férfiakat, rendszerint a királyi család tagjait, hasonló módon díszítették, de alkalmaztak sok olyan motívumot is, amelyek faragott formában a házoszlopokon láthatók. A tetoválásnak elhárító szerepe is van. így pl. a has jobb oldalán, a májnál négyágú csillag védett a májfertdlés ellen. Ha szellem szállt meg valakit, egész testén alkalmaztak tetoválást. A tetoválás, amelyet specialisták végeztek, nagyjából századunk hatvanas éveiben szűnt meg. A Szudán déli részén élő nilota nuereknél, különösen a nőknél, a szépség elengedhetetlen velejárója a tetoválás. Bizonyos fokig státus (kor) jelző szerepe is van, ez azonban másodlagos, tekintve, hogy a nőknek nincsen korosztály-szervezete. A tetoválást 9—10 éves korban kezdik meg. Ez egy sor hegből áll a has bármelyik oldalán a köldök alatt, majd a köldöktől a mell magasságáig. A második tetoválásra az első menstruációkor kerül sor. Ekkor a mell és a köldök közötti felületet töltik ki vertikális és horizontális hegsorokkal, ami a háton is folytatódik. Az utolsó tetoválást az első gyermek szoptatásának idején végzik, ekkor a nyak, a kar hátsó részét, a far és a láb hátsó oldalát a térdig látják el díszítő hegekkel. A tetoválást női specialisták végzik, némi fizetség ellenében, mégpedig a hegyoldalon, mivel a vért fertőzőnek tartják és óvakodnak, nehogy a használati tárgyakat beszennyezze. Eszközük egy görbe tövis, ezt beleszúrják a bőrbe, amit felhúznak, majd pengével kis vágást ejtenek rajta. Minél magasabbra húzzák a bőrt, a hegek annál jobban kiemelkednek, amit különösen szépnek tartanak. A végső tetoválás költségei meglehetősen magasak, ezt a férjnek kell viselnie. A szépítő tetoválás fennmaradását a hiedelmek is elősegítik, így pl. az a nézet, hogy a tetoválatlan nőt a túlvilágon egy szellem-specialista szkarifikálja, aki a földinél jóval nagyobb tüskéket használ és így a hegek készítése jóval fájdalmasabb. A férfiaknál nincsen testtetoválás, legfeljebb az arcon alkalmaznak néhány bevágást. A nők arctetoválása nem korhoz kötött és nem is kötelező, a szépség kedvéért csinálják. Az egyéni változatokat felmutató tetoválás a homlokra, az orrnyeregre, az orr két oldalára és az állra terjed ki. A férfiak elenyésző tetoválása abból adódik, hogy a személyi művészet fő területe náluk az arc- és testfestés, amely Afrikában egyedülállóan artisztikus. A nue- rekkel rokon többi nilota törzsnél már hangsúlyozottabb a férfiak tetoválása. így hat hosszú heg a homlokon jelezte, hogy az ifjú már a felnőttek közé tartozik. A sillukok ugyancsak a homlokukat díszítik a szemöldök fölött fültől-fülig húzódó kúpsorral. (Faris 1972.) Dél-Afrikából korai híradásként Magyar László, rövid, de pontos leírása tájékoztat a kimbundák hegtetoválásáról: „A (kimbundák) időnként egész testüket tetőtől talpig olajjal vagy zsírral szokták bekenni, miáltal a durva testbőr nagyobb fényt és rugalmasságot nyer. A férfiak metszéssel testük semmilyen részét meg nem bélyegzik: ellenben a nők testük több helyén feltűnő, többnyire valami virág képét ábrázoló metszéseket tesznek. E fájdalmas tetoválás mennél nagyobb kiterjedésben és feltűnőbb alakban mutatkozik a testen, annál nagyobb becsben tartják. Élesre köszörült késekkel csinálják a bevágásokat, s a vérző sebeket valami növény porával hegesztik be, úgyhogy azok a bőr színén húsos domborodá- sokat képeznek. Eltérve az ausztráliai vagy más afrikai népek ízlésétől, nem testük meztelenül hagyott részét, arcukat vagy kezüket szokták tetoválni, hanem azokat a részeket, melyeket a természet eltakarni parancsol, néha vagy egy, vagy mindkét váll-lapockát is. Ezt leginkább kevéssel férjhezmenetelük után szokták megtenni.” (in: Bodrogi 1978:297.) Nyugat-Afrikában a nigériai tivek híresek változatos hegtetoválásukról. A tivek a fizikai megjelenés esztétikumát négyféle módon osztályozzák: 1. olajozni vagy festeni a bőrt, 2. 136
