Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Cserne István: Indiánokat nem alkalmazunk!: [tetoválások egy fegyházban]
— A duhajkodás hogy folyik? — Házibulin. Vegyes társaság. Ital. Zene. Kis gyógyszer. Szóval, van ilyen is. — Gyógyszer? — Van egyszerű, de van durvább is. Ha pénz van, van minden. Kint minden van. Ha van pénze az embernek, akkor mindene megvan. Cigaretta, nők. Minden. A különböző szörnyek — Szokták-e kérdezni, hogy mit jelentenek a tetoválásai? — Hát igen. A kulcs például a szabadság jele. Meg a rabságé is. — A lepke is. Nem? — Hát, ezt sokféleképpen lehet forgatni. Valamit mindig bele lehet magyarázni. — Nem azért választotta a lepkét is, a vasmacskát is? Vagy csak azért, mert tetszett? — A fene tudja. Mikor csináltam, nem azért volt, mert most ez ezt jelképezi, és akkor gyerünk. Megtetszett, aztán megcsináltam. — Itt a börtönben mi a gyakoribb? Honnan szokták venni a motívumokat? Mert láttam ilyent többet is. Van például női fej, és előtte rácsok .. — XY-nál azt hiszem én csináltam. Annak volt egy börtönrácsa, de csak a kontúr volt meg. Nem volt kiszínezve. Egy női fej volt, elég jól sikerült. Börtönráccsal. — Igen. Pontosan. Vagy van egy másik női fej. Igen gyakori volt a háton. Sőt! A háton általában két női fej van egymással szembefordítva. — Hát, általában azok mennek. A nők, aztán a különböző szörnyek. Most főleg az Interpress Magazintól. Abból is lehet sokat látni például. Aztán a mesefigurák. Hát, van aki aztán női nevet tetováltat. Énrajtam, mondjuk, egy sincs. Csak a helyet foglalja. — Akkor most elkészítenénk a fényképeket, ha lehet. — Lehet. Ezek nem olyan érdekesek. A lábamon normálisabbak vannak. Egyelőre nincs — Még egy kérdésünk van: melyek a közelebbi, távolabbi tervei? — Egyelőre nemigen tervezek, hogy majd mi lesz. Majd lesz valahogy. — Hogy az álmai mik, azt lehet tudni: ital, nők. — Nem lenne rossz igaziból sem. De egyelőre nincs. Abba kell beletörődni, ami van. — Nem tervez előre. De elképzeli-e, hogyan telik majd egy tipikus napja? Másképp fogalmazva: hogyan lesz, ha kiszabadul? Vagy egyáltalán: ki akar szabadulni? Jól érzi itt magát? Vagy beletörődött? — Jól nem érzem magam. De nem idegesít. Sok év alatt felvesz az ember egy olyan állást, hogy szóval... beletörődik. Már a rossz is közömbös. Ugyanolyan a rossz, mint a jó. Módjuk, ha bent vagyok a fogdában harminc napig, majdnem olyannak kell lenni, mintha teszem fel, egy jó film menne. Szóval, nem szabad felvenni a rosszat sem, a jót sem. Egyformának kell lenni, akkor jó. Mert, ha felveszi az ember, emészti magát. Emészti. Aztán saját magával tol ki. — Tehát nem foglalkozik azzal, hogy a kiszabaduláskor hol kezdi. — Biztos, hogy én már dolgozni nem fogok. Amíg tudok, addig kint vagyok. Azt nem mondom, hogy megjavulok. Valamiből élni kell. Ez a másik. Munkából biztosan nem. Arra vigyázok, hogy ne fogjanak meg. Vagy, ha meg is fognak, váratlanul ne érjen. Szóval, mindenre fel kell készülni az embernek. Mindenesetre, ha kimegyek, vigyázni fogok, ne kerüljek vissza. Munkából biztos, hogy nem fogok megélni. — Megfelelő munkája nem is volt még? — Nincsen olyan. Abból szerintem nem lehet megélni. Biztosan van olyan munka, ami nekem megfelel, de oda nem alkalmaznak. Büntetett előéletű vagyok. — Például a vendéglátóipar? 75
