Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Lang, Andrew: A művészet mártírja: vers: Tandori Dezső fordítása
Albert Londres Le bagno című könyvében beszámol róla, hogy a deportált francia fegyencek egész parókákat tetováltatnak a kopasz fejükre, szemüveget a szemük köré. Gyakori jelenség ez csakugyan, mind katonáéknál, mind fegyencéknél — a tűt az unalom keze vezérli. Megtörtént azonban egyszer a jugoszláv királyság nemzetgyűlési választásain a következő eset: az egyik jelölt hevesen támadta horvát-agrárpárti ellenfelét, aki korábban „őfelsége legalázatosabb ellenzékéhez” tartozott volna, s most egyszerre a republikánust játssza, míg ő, a szónok, kora ifjúságától kezdve a monarchia esküdt ellensége, és így tovább. Az agrárpárti jelölt verve volt; szinte szóhoz se jutott. Amikor aztán mégis sikerült kivívnia egy pillanatnyi figyelmet, hirtelen elhatározással legombolta a gallérját, kitárta egy kicsit az ingét, és azt mondta: elismeri, hogy jeles ellenfele következetesebben élt, mint ő, és kész is ezennel visszalépni a küzdelemtől, ha a szónok úr viszont hajlandó ugyanilyen kitárt mellel odaállni a választók elébe. Ezzel nyert — a „következetes életű férfiú” mellkasán ugyanis ott díszelgett egy pompásan tetovált osztrák kétfejű sas. Tandori Dezső fordítása Andrew Lang A művészet mártírja Az alábbi vers „egy ifjú ember történetét mondja el, aki boldogan tetováltatta volna testét amúgy pogány mód, kék mintázatokkal, s akkor, hogy Borneó szigetén a dájek törzs földjére vetődött, ezek kitetoválták modern módon s mintázatokkal, hallunk továbbá a rátört szomorú-nyomorúságról, s hogy miként került hajdan világa törvényein kívülre ekképpen”. Szólt: a polcon a porcelán Mily szép, ugye, nagyon? Mért ne lenne ilyféle, lám, Bőröm, hű burkolom? A kék fazon Szerint tetováltatom! Ily tetováló emberek Köreit hol lelem? Nos hát, ha erre nincsenek, Keresztyén földeken (Szól), azt hiszem, Majd át kell kelnem a tengereken. 57
