Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - KRITIKAI KÖRKÉP - Körber Tivadar: Utunk Kodályhoz: [könyvismertetés]
Kritikai körkép Utunk Kodályhoz Mint a kötetet szerkesztő kiváló romániai zenetörténész, László Ferenc előszavából megtudjuk, Bartókról már három könyvet jelentettek meg, Kodályról ez az első „próbálkozásuk”. Tegyük mindjárt hozzá: a próbálkozás sikerrel járt, a kötet — bizonyos egyenetlenségei, esetlegességei ellenére — gazdagon informatív, nemcsak a zeneszerző személyéről és életművéről kialakult képünket egészíti ki, hanem — főleg — zenéjének befogadásáról, munkásságának határainkon túlra sugárzó hatásáról tájékoztat, szinte a kezdetektől napjainkig. Tekintsük át először nagy vonásokban a könyv anyagát. Huszonegy szerző huszonhárom írását olvashatjuk, közülük tizenhét romániai magyar, kettő román, kettő pedig hazánkbéli magyar. A különféle terjedelmű írásokat témakörök szerint öt egységre osztja a szerkesztő, ezeket az összefoglaló címeket csupán a tartalomjegyzékben jelöli meg, zárójelben (akárcsak Debussy, zongorára írt prelűdjeinek „címét”); nyilván azt akarja jelezni ezzel, hogy az összegyűlt anyag utólagos csoportosításáról van szó, nem pedig valamiféle előre eltervezett szerkesztési szándékról. Ezek a címek így is sokat elárulnak arról, mit tartottak a szerzők elmondandónak Kodályról, illetve Kodállyal összefüggésben. Ezek: Népzene, népzenetudomány; Népzene és zenealkotás; Hatás és utóélet; Documenta; Interjúk, emlékezések. A Függelék a szokásos név- és helységmutató után a kötet írásainak rövid összefoglalását közli román és német nyelven. A könyv élén Benkö András: Vázlatos romániai Kodály-portré című írása áll. Bár szerzője szerényen „vázlatosának nevezi, valójában alapos, világos és jól rendszerezett összefoglalása mindannak, ami Kodályról a romániai magyar sajtóban megjelent. S hogy nem csupán száraz tények felsorolása történik, azt többek között a jó érzékkel kiválogatott idézetek beillesztése biztosítja. íme két kiragadott részlet ezekből: „Poeta laureatus, poeta doctus, poeta docens volt egy személyben. Mint valamely tricinia egyidőben felcsendülő három szólama” — írja Kodályról Szabó Csaba; nagy írónk, Tamási Áron pedig így vallott: „Talán egy végtelenbe hangzó székely nótával lehetne a mi találkozásunkat éreztetni, olyannal, amelyből égre vetődik a tragédia és a humor.” Almási István: Kodály és az erdélyi népzenekutatás című írása — bár sok új információt nem tartalmaz — témáját tekintve a könyv egyik legfontosabb fejezete — ismervén az Erdélyben gyűjtött népdalok nagy számát és különleges értékeit, valamint Kodály véleményét az erdélyi népdalok jelentőségéről (lásd „Mit akarok a régi székely dalokkal?” című, 1927-ben közölt cikkét). Szenik Ilona: Az erdélyi strófikus siratok című tanulmánya nagy szakmai felkészültséggel és anyagismerettel megírt értekezés egy Kodály- felvetette népzenetudományi kérdésről, bőséges összehasonlító elemzésekkel. A Marosszéki táncok főtémájának folklórkap- csolatai-ról szól Pávai István írása. A szerző számos kottapélda és pontos adatok közlésével teszi jól érzékelhetővé mondanivalóját. „Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik” — ez az 1928-ban leírt — alapjában igaz — Bartók - mondat azt a hiedelmet ébresztene, mintha Kodályt nem érdekelték volna más népek dalai. Hogy ez mennyire nincs így, bizonyítja Olsvai .Imrének a Magyar Néprajzi Társaság ünnepi ülésén elhangzott és e kötetben publikált előadása. Meglepő a Kodály által gyűjtőn, illetve felhasznált idegen dallamok sokfélesége: 158 szlovák, 30 cigány, 26 román, 22 ukrán és 8 horvát dallam található saját gyűjtései közön, zeneszerzőként pedig közel 120 idegen népi dallamot szólaltat meg többszólamú műveiben, de még ennél is nagyobb a pedagógiai céllal felhasznált idegen (csuvas, cseremisz, horvát) dallamok száma. Olsvai közlését mintegy kiegészíti László Ferenc ismertetése Kodály egyetlen román népdalfeldolgozásáról — a Kádár Kata ballada hangszeres kíséretében. A szerző a kodályi változatot az eredetivel egybevetve erre a végső következtetésre jut: „A népdal — töredék mivoltukban hiteles, az eredetit egyértelműen idéző — morfé- máiból Kodály egyéni dallamot szerkesztett.. Jól követhető, olvasmányos írás Breuer János ismertetése a Marosszéki táncok keletkezéséről, témáinak eredetéről és azok karakteréről, a mű kompozíciós megoldásairól. Ennek mintegy kiegészítő párja lehetne Constantin Bugeanu Galán- tai táncok-elemzése, A kodályi szimfonizmus mély értelméről címmel. De ez a „mély értelem” sajnos áldozatul esik a túlboncolásnak (csupán „anatómiát” kapunk „élettani funkciók” nélkül — hogy szabadon adaptáljam Németh László ideillő gondolatát), némi fogalmi-terminológiai 76
