Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth Tibor: Városrész vagy életforma?
Tóth Tibor Városrész vagy életforma? Négyemeletes szalagházak, elvétve egy-egy toronyház, körülöttük kopár park, bokrok: lakótelep. Ma már minden város kötelező tartozéka. Az ország lakosságának 15—20 százaléka él itt, mintegy másfél-kétmillió ember. Hogyan? A történelem minden településfajtán sajátos életmódot alakított ki. A városi ember viselkedése, gondolkodása még ma is sok mindenben eltér a falusiétól, nem is beszélve a tanyákon élők különleges világáról. A lakótelepeknek még nincs történelmük; vannak-e mégis életüknek közös vonásai? Elképzelhető, hogy a huszonegyedik század létformája a lakótelep lesz? Vagy a lakótelep csak egyszerűen része a városnak, s akik ott élnek, ugyanolyan az életük, mint a többi városi embernek? * A lakótelepek első s talán legszembetűnőbb jegye az önállósodásra való törekvés. Ez azzal kezdődik, hogy minden lakótelep nevet kap. Vagy egyszerűen arról az utcáról nevezik el, amelynek egyik oldala határolja (például Budapesten a Nagy Lajos király úti lakótelep), vagy az adott terület földrajzi elnevezéséről kapja a nevét (Lágymányosi lakótelep), vagy valamilyen történelmi személytől kölcsönzik a nevet, aki lehetőleg a település hímeves fia volt (Nagykőrösön a Vági István lakótelep). Egyik-másik egység olykor a „város” nevet is megkapja (a Széchenyiváros Kecskeméten). De mindez csak szó. A valódi önállósulás az, ha az infrastruktúra olyan lesz a lakótelepen, hogy az ott lakóknak minél kevesebbszer kell bemenniük az anyavárosba. Szinte törvényszerű, hogy minden lakótelep centrumában egy-egy hatalmas ABC-üzlet van. Furcsa hasonlat, de ahogy régen a templomot építették a település középpontjába, most a gazdag választékú üzletközpontok kerülnek ide. (Templom egyébként csak a legritkább esetben épül a lakótelepeken.) Az ABC körül nagyon rövid időn belül megjelenik a zöldségpiac. Eleinte élelmes őstermelők árulják a portékájukat, később feltűnnek a magánkereskedők, olykor-olykor egy-egy állami elárusítóhely is, és hivatalosan is piacnak nyilvánítják a térséget. A választék mindig gazdag, sokszor bővebb, mint a település központi piacán. Az önállósodás további jele a szolgáltató hálózat kialakulása. Ennek kétféle útja van. Tanácsi engedéllyel ízléses kis üzletek épülnek egymás mellé: a virágbolttól a kisvendéglőig, az autósboltig. Szinte minden ilyen kis boltocska kívül-belül ízléses, öröm bennük vásárolni. A szolgáltatások másik formája a lakótelepi garázsokban születik meg. A tulajdonos rájön, hogy át lehet alakítani vagy bérbe lehet adni ezeket a helyiségeket, s egymás mellett nyílnak a dohányboltok, minieszpresszók, újságelárusító helyek, a villany-, víz- és gázszerelő műhelyek vagy éppen a fodrászüzletek, szabóságok. Sokáig volt szóbeszéd tárgya az egyik lakótelepen a következő történet. Az egyik épületben több autótulajdonos lakott, mint ahány garázs volt. Ezért a lakók megegyeztek, hogy évenként váltják egymást a garázsokban. Az egyik soros tulajdonosnak az jutott eszébe, hogy virágboltot nyit a garázs helyén. Az üzlet remekül bevált, de letelt az esztendő, s át kellett volna adni a helyiséget. Ő azonban felajánlotta cseretársának, hogy bérel számára máshol egy garázst, sőt havonta 68
