Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása

Köztársaságban, Dániában, Hollandiában, s nem utolsó sorban a skandináv államokban. Éppen Svédország vált a szexuális szabadság jelképévé, mivel megfelelő hagyományok révén ott jelentkezhettek leginkább „eredményei”: a pornó-, szexfilmek, hippi közösségek szabad szexualitást hirdető filozófiája, homoszexuálisok legalizált házassága, a csoportházasság, kommunák, legális külső kapcsolatok, nyitott házasságok stb. Mindezek mellett híresen jó, haladó felvilágosító könyveket, brossúrákat, filmeket is készítettek. A szexuális forradalom csupán „törvényerőre emelte”, manifesztálta a látens társadalmi folyamatokat. Elsősorban a nyugati államokban érződött e forradalmi változás, a szocialista országok hosszan, tudatosan, harcosan távol tartották magukat, óvták népüket a hatásoktól. A szemlélet érthető, hiszen egyrészt: a filozófia nem harmonizált a szocialista szellemmel, erkölccsel; másrészt az öröklött normarendszerrel, etikával annyira ellentétes volt, hogy nem talált termékeny talajra, csaknem tizenötéves késéssel érett meg a helyzet a kibontakozásra.

Ma már tudott dolog, hogy a szexuális forradalom nemcsak a pornót, a teljes szabadosságot hozza magával, hanem a teljes emberi emancipációt, a személyiség szabadságát, s oldja a felesleges korlátokat, melyek megnyomorítják a szexuális életet. A tabuk ellen van, s nem az erkölcsöt támadja. A régi normákat nem gyökeresen megdönteni akarja, hanem újakat teremteni, s a régit átformálni. A szexualitás a szabadság jelképévé vált.

A forradalmak kibontakozásának egyik alapfeltétele a forradalmi helyzet, s ez az, ami a szocialista országokban csak késéssel teremtődött meg. Amíg az egyéni, a magánélet, a házasélet, a családi élet problémái nem váltak társadalmi problémává, nem volt helye a szexuális kérdések napirendre kerülésének. Az egyre szélesebb körűvé váló turizmus, a gyors információáramlást lehetővé tevő tömegkommunikáció, az újságok, filmek meggyorsították a folyamatot, s lassan, de biztosan érezni lehetett a szexuális forradalom hatásait a szocialista országokban, először az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában (ahol egyébként már évtizedek óta tudományos rangra emelkedett a szexológia, és egyetemi tanszéket is kapott Prágában), s Magyarországon.

A késésnek azonban viselni kellett a következményeit. Mire hatása érződött a szomszédos országokban, s hazánkban, a szexuális forradalom addigra már lehanyatlott a nyugati államokban, s ez a visszafogottság, csalódottság éppen Svédországban érezhető leginkább. Párhuzamossá vált a hanyatlás és a felfutás, — s a két folyamat lassan kiegészítette egymást: kicsit ébren tartotta a hanyatlást, s korlátozta a teljes kibontakozást. így tehát törvényszerűen nem jöhetett létre az az elsöprő erejű, a társadalom más jelenségeire is ható szexuális forradalom, amit a minták alapján elképzeltünk volna.

Elért hozzánk tehát a csendes forradalom, melyet sajátos diplomáciai eszközökkel, apró harcokkal kell megvívnunk, szinte észrevétlenül érve el eredményeket, nem produkálva látványos előrehaladást. Forradalom lehet a forradalomban — utcai csata talán — az a kezdeményezés, amit pl. Kecskemét felvállalt szexuáliskultúra-terjesztő közművelődési programjaival. Eredményei és kudarcai azonban egy ország jelenlegi helyzetét tükrözhetik, a levonható következtetések a hazai szexuális kultúrát jellemzik.

Lew-Starowitz gondolatával fejezem be a dolgozatot, azzal a gondolattal, mellyel ő is zárta nálunk nemrég megjelent könyvét: „A történelem feladata nemzedékünk és a szexuális szokásaink értékelése. És hogy ez az út a fejlődés vagy pedig a válság felé vezet-e.” [18]

Idézett irodalom jegyzéke:

1] Malinowski: Baloma. 1972. Gondolat. 420. o.

2] Freud: Esszék. 1982. Gondolat. 362. o.

3] Uo. 342. o.

4] Uo. 346. o.

5] Uo. 359. o.

6] Uo. 366.

7] Malinowski: Baloma. 403. o.

8] Uo. 405. o.

66