Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása
tényezőként elemezte a szexualitást, oly természetesnek felfogva, mintha fel sem merült volna ennek kétségbe vonása. Tehát kultúra- és műveltség-felfogásunk egyre inkább közelít ahhoz, hogy ezen belül a szexualitás kultúrája (a szexuális műveltség) fajfenntartó ösztöneinktől függetlenül is és azzal összekapcsolva egyaránt méltó helyet kapjon a műveltség egészében. A szexuál-kultúrtörténet vázlata Amennyiben a szexualitást kultúratényezőként fogjuk fel, némi áttekintést érdemes végezni a külföldi és hazai szexuális kultúra történetéről, etnológiájáról. Amikor szexuális szokásokról, erkölcsről esik szó, valamit erkölcsösnek vagy erkölcstelennek ítélünk, ítélet- alkotásunkat mindig európaiságunk határozza meg, ősi európai értékrendszerek munkálkodnak bennünk. Rá kell azonban jönni arra, hogy a világ különböző tájain az európaitól merőben eltérő szexuális szokások uralkodnak; azokat nem értékelhetjük európai erkölcsi normák szerint, viszonyítási alap kizárólag az adott földrajzi egység saját — és sajátos — történelmi fejlődése lehet. Egy gyors kultúrtörténeti „körutazással” lehetne szemléltetni az eltérő jegyeket. A legtöbbet Új-Guinea pápua lakosainak szexuális szokásairól tudunk, ugyanis az 1930-as években jó néhány pszichológus és szociológus végzett felméréseket e területen, itt konzerválódott a legtökéletesebben az emberi őskori társadalom. Margaret Mead pl. az arapesek és thambulik szexuális szokásait, házasságok születését és folyamatát írta le. A pápuák vásárolták asszonyaikat, a gyermek leányt már korán kiszemelték maguknak a házasulandó férfiak és segítettek felnevelésében. így tehát maguknak nevelték fel a jövendőbelit, s a biológiai érés után — a nevelés sikerétől, kimenetelétől, a szülők anyagi helyzetétől függően — fizettek a menyasszonyért. Minden férfi anyagi helyzetétől és testi erejétől függően több asszonyt is vásárolhatott magának, de a legtöbben mégis egynejűség- ben éltek. Ennek viszont nem etikai, hanem anyagi okai voltak. Látszólag közömbös volt a férfiak számára, hogy az asszony milyen szexuális partner, bár hevesebb vérmérsékletűek voltak az alföldi „buja” asszonyok a hegyvidékieknél, s így a temperamentumosabb hegyvidéki férfiak az alföldről vásároltak feleséget. Ez azért is jelentett feszültséget a hegyvidéki társadalomban, mert úgy tartották, hogy csak törzsön belül lehet házasodni, az idegen törzsből valók meggyengítik a férfit, elvarázsolják, az idegen asszonyt tulajdonképpen az ellenség küldi a harcosra. A házassági kötelékek szorosak voltak, az asszonyt „nem illett” elhagyni, az érzelmek elmúlása után is köteles volt eltartani a férfi, gondoskodni róla és gyermekeiről. Ha megfeledkezett volna a kötelességről, a család tagjai erre erőteljesen figyelmeztették, anyagilag is segítették az eltartásra szorulókat, s normaként a többség véleménye funkcionált. A házasság előtti nemi élet teljesen természetes volt, szexuális életüket egymás előtt, a miáltalunk ismert intimitás nélkül élték. A gyerekek a szexuális aktust utánozták, s gyermekjátékként már a 3—4 évesek koitáltak. A nemi érés időszakában elkülönítették a két nemet, de a párválasztási időszakban ismét összekerültek, közös „szeretkező házaik” voltak, amit mi az európai csoportos szex gyanújával illetnénk, pedig ott nem volt szokás a promiszkuitás. Ismerték a féltékenységet, s féltékenységi öngyilkosságról is beszámol a tanulmány. Közismerten fejlett szexuális kultúrával rendelkeztek az indiaiak és kínaiak. A Káma- Szútra bizonyítja a szexuális élet rendkívüli változatosságát, színességét. A szexualitást egyrészt művészetnek, másrészt kultikus jelentőségűnek tartották, a szeretkezés művészei köztiszteletben álló nők voltak. Ugyancsak magas szintű elvárásoknak kellett megfelelnie pl. a japán gésáknak, akiknek nemcsak a szerelem művészetét kellett elsajátítaniuk, hanem ügyes társalkodónőknek, politikailag tájékozottnak, s a fáradt férfiak „profi pszichológusainak” kellett lenniük. A Távol-Kelet lányait kora kisgyermek koruk óta tanították a szerelemre, egy keleti 16 év körüli lány szexuális ismeretei megfelelnek az európai 30—40 éves asszony tapasztalatainak. A simogatás, a szájerotika, s a vaginális erotika művészeinek 61
