Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Fehér Zoltán: Paprikás világ Bátyán: egy fűszerpaprika-termelő falu a paprikamonopólium bevezetése idején

ezen az úton meggazdagodni. „Ha szegény legény és leány kél egybe, a szokásos lakodalmas csókpénzt fekteti be, ezen vesz paprikát, és indul meg a szélrózsa minden irányába a pár kilogramm ízes, lángvörös drága teherrel a csonka haza határain belül”13 — olvassuk egy, a korra jellemző stílusú újságcikkben 1936-ban.

ERDEI elmaradottnak tartotta a kereskedelemnek ezt a módját. „A Duna mentén nem specializálódott szakma a kerti termékekkel való kereskedés sem. Kocsin, háton maguk a termelők hordják szét portékájukat, s bejárják vele az egész Dunántúlt; ha mind elfogyott, hazamennek és újra megrakodnak. Először a sajátjukat adják el, de a szomszédokét is vállalják bizományba. Oly primitív a kereskedésnek ez a formája, hogy bizonyára így csinálták kétszáz évvel ezelőtt is, és ma sem találnak más módot az értékesítésre.”14 A Kalocsai Néplap már 1903-ban beszámol egy bátyus kereskedő esetéről, „Egy bátyai paprikás kalandja” címmel. „Adáról, Bács-megyéből írják: Egy szegény bátyai paprikás ember kiabált végig a városban, hogy „paprikát vegyenek”. Vettek is tőle sokan, s így behívták Farkas (vörös) Mártha korcsmájába is s paprikát mérettek vele ...” A beszámoló aztán elmondja, hogy eközben Koós Erzsi „többször büntetett lány hátul kivette bukszáját s a benne levő 32 koronát testvériesen megosztotta Farkas Márthával.” A tiltakozó bátyait előbb kidobták a kocsmából, majd a rendőrség kinyomozta a bűntényt és igazságot szolgáltatott.15

A 30-as években a nagykereskedőktől vásároltak kedvezményes áron viszonteladásra paprikát. A bátyusok által forgalomba hozott paprika mennyisége évről évre csökkent. 1937-ben 9 1/4, 1938-ban 3 1/4, 1939-ben 1 1/4 vagon volt országosan. A kalocsai körzetben 1933-ban „a piacra kerülő paprikának 35—40%-át is felveszik a bátyusok.”16 A nagykereskedők szegedi központjuknak időnként jelentették bátyus forgalmukat. Hegedűs P. József bátyai paprika-nagykereskedő pl. 1938. ápr. 26-án így írt: „Legutóbbi jelentésem óta vándorpaprikaárusoknak a következő mennyiségben adtam paprikát: Fekete Józsefnének Bátya 302 kg-ot

Varga Istvánnénak Rém 15 kg-ot

Szarvas Mártonnak Bátya 30 kg-ot.17

A szabadkereskedelem idején, amikor az őrölt paprikát a termelő bárkinek eladhatta, a kalocsai piactéren folyt a vásár. Az alku a mintavétellel kezdődött. A nagykereskedő az eladó zsákjába szúrta „stekker”-ét, ezt a vájatos, széles tűt, s a vele kihúzott őrleményt egy kis keménypapír lapra szórta, így állapította meg a paprika minőségét. Az egyezség után a megvásárolt paprikát lemázsálták, az állandóan ott tartózkodó zsákolok vitték az árut a mázsaházhoz. A nagykereskedő ezután fizetett. Majd a zsákokat a piactér melletti Szabó László-féle kocsma udvarán álló lelakatolt bódékba szállították és ott tárolták. Előzetes üzleti ajánlat és az eladó által fizetett áldomás mindenkor a kocsmákban zajlott le.

A kikészítéssel is foglalkozó nagykereskedőknél dolgozó lányok fizetéséből levonták a „petróleumpénzt”, gyakran csaltak a méréskor. A csipedők egyszer úgy álltak bosszút az egyik nagykereskedőn, hogy valamelyikük erős paprikával kente be az ámyékszéken madzagon lógó csutkát.

1936-ban 12 nagykereskedőt tartottak nyilván Bátyán.18 Némelyikük vagyonának eredetéről máig is pletykákat mesélnek. Ki tudja ma már biztosan, hogy 1927-ben a birtokvédelmi segélyből ragadt-e a kezükhöz, mint mondják. Az azonban bizonyos, hogy a legnagyobb paprikakereskedő azért tudott jó üzleteket komi, mert az országgyűlési képviselő — a külkereskedelmi üzletkötések ismeretében — bizalmas információkat közölt vele arról, hogy mikor érdemes paprikát venni és eladni.

Egy 1940-ben készült kimutatás szerint 25 kalocsai körzetbeli nagykereskedő cég forgalma egy kivételével évről évre csökkent. (Ezek között 12 bátyai.) A kivétel a Paprikaforgalmi Szövetkezet, amely az 1938/39-es gazdasági évben az előző évihez képest megkettőzte forgalmát, s ezt a szintet még 1940-ben is tartotta.

Malmosok. A 30-as években 13 dunai vízimalomban és 4 Diesel-motoros paprikamalomban őröltek Bátyán. Az 1922-ben engedélyezett darálókat az 1933-ban kiadott rendelet az év okt. 31-i hatállyal megszüntette, ugyanakkor megtiltották új úszómalmok engedélyé50