Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Kósa László: A "Kis-Európa" eszme a magyar néprajzban

sorolhatók, habár ma már csak a tüzetesebb tudománytörténeti elemzés mutathatja ki az eszmei ősöket vagy utódokat. A XX. századi európai néprajzi kutatások nyilvánvalóan sok más újabb szempontot vetettek föl a XIX. századi előzményekkel szemben. Az egyenrangú összehasonlítás szükségessége, amit Csaplovics a „Kis-Európa” elvvel igen korán elsőként vetett föl Magyarországon, már régen nem vitatható. Más kérdés, hogy mind a mai napig mutatkoznak ellenpéldák is. Az etnocentrikus néprajz, amely változatlanul nem magyar sajátság, nem tűnt el. A legjobb szándékú kutatások is meghiúsulhatnak a korábban uralkodó nemzeti széttagoltság miatt, mint ahogyan A magyarság néprajzában sem valósult meg a szomszédos népekkel és nemzetiségekkel összehasonlítás elve, mert sem kellő anyag, sem kellő ismeret nem volt hozzá. Az említett múzeumi kiállítás léte pedig megvádolható azzal, hogy pusztán az 1918 előtti ország képét óhajtotta bemutatni nem titkolt politikai célzatossággal, pedig rendezői valójában töretlen hagyományt folytattak. Minden korábbi hasonló vállalkozás ugyanebben a társításban tárta a látogatók elé a múzeum saját gyűjteményeit, a soknemzetiségű együttessel egyedülálló európai példaként.

6. Befejezésül pillantsunk még vissza a századelőre, a magyar művelődés, s egyúttal a magyar néprajzi kutatás két kimagasló alakjának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak népzenekutatói indulására. Ismeretes, hogy a népdallal való megismerkedéssel szinte egyidejűleg vált bennük tudatossá, hogy annak eredetiségét hitelt érdemlően körülhatárolni a szomszédokkal történő egyenrangú összevetés nélkül nem lehet. Tudjuk, hogy Kodály nem valósította meg az ifjúkori tervezések rá eső feladatát. Ebben a párosban, noha későbbi zenetörténeti-népzenekutatói tanulmányaiban élt az összehasonlítás módszerével, ő az etnocentrikus pólus felé hajtott. Bartók viszont román, szlovák, délszláv gyűjtések és tanulmányok mellett hamarosan török és arab népzenével is foglalkozni kezdett, ami vitathatatlanul jelzi, hogy már nem csak, majd egyáltalán nem az eredeti nemzeti zene izgatja a népi dallamvilágban, hanem a zenei egzotikum és egyre mélyebben a fölfedezett változatosság.

Eljátszva a történelem kiszámithatatlan szeszélyével, tegyük föl, ha Európa nyugati felének valamelyik etnikailag vegyes táján születik egy Bartók Béla, pl. Schleswigben vagy Elzászban, ahol észlelnie kell a nyelvek, kultúrák, népzene különbségeit, nem valószínű, hogy olyan kontrasztokra és olyan ellentétes világú zenei anyagokra talál, mint a magyar népzene szomszédságában a máramarosi vagy a hunyadi román népzenére. Habár valójában történetietlenek az ilyesfajta fölvetések, tagadhatatlan, hogy folyamatában tekintve a „Kis-Európa” eszme írott vagy íratlan hagyománya és a korabeli Magyarország nemzetiségi viszonyaiban rejlő lehetőség felismerése nélkül aligha alakul egy Bartók érdeklődése az ismert módon.

46