Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Kiss Dénes: Fémpikkelyes nyár: Anyasirató: Vérben hordott háború: versek
Nem sikolt senki nincs zokogás? Rám mutat vele a meghalás: az enyém következik a sorban! Lett hát énédes halottam szeptember tizenharmadikás 2 Meghalt az anyám! Meghalt! Már hallom kiált a rét sikolt a sás jajgat a gazos föld a szőlőnyitogatás A karók gyökerezve állnak a korhadó is kiegyenesedik! Fölcsillagozza a gesztenyefákat az ősz s a dió — koporsóra rög! — tompán koppanva esik ha moccan a szél a gyertyaelfuvó A szívtájék csöndben eljegesedik s hajamon krizantémot virágzik a hó 3 Édes haza napszámos nagybirtokosa végtelen kapálások harmadosa magányában zavartól koronás — Kinek ránca volt csak nyaklánca ujján gyűrűje a bőrkeményedés fülbevalója pókháló a mezőkről krumpliszedés a nyaralás! Kiáltozz hát mező kiáltozz az Úristenhez a világhoz Varga Rozália végleg itthagyott Ismerői földi mesterek csillagból kalapáljatok szegeket éjekből gyalult koporsójához 4 Sírásók! Gödre égi mezőkön várja oda röpüljön a fekete láda emlékműve legyen kapája hajnali napkelte örök ruhája a szemfedője решу és alkonyat és tisztességem az országlása! Ima érte szüntelen átok amiért nem lelt boldogságot 5 most is kiárusítva szegénységét — tetemével e sorokat! — szerkesztőm íme fölajánlom Nekem is kijár hamis napszámom Már Szent Mihály kezében a gyeplő hadd induljanak a lovak!
