Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Tornai József: Anyamadár: A kozmikus szarkofágban: A napként ránk vakító konyhában: versek

A napként ránk vakító konyhában

Gyertyát öntöttünk a fiammal: egy nagy, jól kézbefogható zöldet meg négy-öt kicsi mécsest, mert nem volt messze Karácsony.

Mire elkészültünk s a viasz kihűlt, megkeményedett, éjfél lett és nekünk alig maradt erőnk,

hogy a gyufát végigsercentsük a dobozon.

De aztán úgy föllobogtak az újszülött lángok, hogy már nem is láttuk, mi történik a napként ránk vakító konyhában.

Vérszerződés, 1962

25