Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Bisztray Ádám: Ikrek: vers
Bisztray Adám Ikrek Sirályok-szigetén borókaerdő, gyantát csurgató kunyhó mellől hiába kiáltod elvesző nevem, érkezik, rézsűt szemedbe ver a hó, hártyás jeget csörget az öbölben szürke homokján a szürke tenger. Az ikrek sorsa ért utói minket, fele életünk és a teljes halál telik s jő ezért idegenben, hiába kiáltom hiányzó neved, gyökerek közé akadt felugró sarkam. Nincs helyünk, szöglete földnek, Európának, hol megüljünk végre egymással szemben, ámyéktalan tükörben, mint egyetlen arc, de kettős gyertyát égetve hajnalig, nem tudni, melyik láng és melyik arc igaz, felejtés, csend és emlékezet, tán fel sem ismerjük többé egymást, vastag rétegek nőttek ránk és bozót, mélyebb álom kell, élőbb ébredés Sirályok-szigetén vársz hófödte házban, hol az iránytű fekete nyilacskája megáll.
