Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Garai Gábor: Láz: [vers]
Garai Gábor 1929—1987^ Láz Nemrég mondtam neked: nyomtalan múlok el, mihelyt majd eltűnők, szétporlanak a versek, mik hírt, nevet s gyalázatot szereztek mindnyájunknak; csak testem rostja lel békét a talajban, mit én kapáltam zuhatagos tavaszban, teli nyárban. Most másképp gondolom, nem, nem halhatatlanság, arra még nem fizettem be elégszer, s nem leszek hitvány nőkön könnyű ékszer (rossz rím, túl kacér) — nem kísért a vak vágy, hogy túléljem egy létem nyers kalandját. És mégis marad valami utánam: utánozható, utánozhatatlan? Egyre megy; én is követtem magamban a sínekre bukó Hőst. Irgalmatlan ég érted holtom után is a lázam. Folyóiratunk 1986. áprilisi számában megjelent versének újraközlésével búcsúzunk a közelmúltban elhunyt Kossuth-díjas költőtől. 96
