Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Szenti Tibor: Novák László: A három város: [könyvismertetés]
alkalmával háromezer sírt nyilvánítottak felszá- molandónak.” Akkor meg lehetett akadályozni: „Az Erdélyi Fiatalok mozgalmat indított ezek megmentésére.” (Gaál György, 1980.) A kiadvány második kötete — kevés kivétellel — újabbkori tanulmányokból vett idézetekkel (összesen 68 szemelvénnyel) ismerteti a kolozsvári iskolák történetét, könyvtárakat, sajtót, színházat (a magyar színjátszás bölcsője Kolozsváron volt!), s legbővebben Kolozsvár építészeti emlékeit: templomait és főúri palotáit. A szász Heltai Gáspár, aki csak érett férfikorában tanult meg magyarul, 15 magyar nyelvű könyvet írt és jelentetett meg saját nyomdájában. A Farkas utcai református templomot birtokba vevő jezsuiták erőszakosságukkal úgy meggyűlöltették magukat, hogy a kirobbanó népharag 1603-ban kolostoruk lerombolásán kívül a templom boltozatát is berontotta. 1791-ben az Erdélyi Nyelvművelő Társaság felállítása keretében mondják ki egy magyar játékszín létesítésének követelményét „a nemzeti nyelv gyarapítása és pallérozása céljából”. A kolozsvári Márton és György prágai Szent György-szobráról László Gyula mutatja ki, hogy a ló nyerge és szerszámja egyedül a myagyarságnál ismeretes mintát követ. A „Kolozsvár vonzásában” című fejezet kolozsvári származású írók vallomásait idézi. Mindezeket remekbe sikerült, miniatűr várostörténeti monográfiaként foglalja össze a kötetet szerkesztő Bálint István János utószava a II. kötet 387—403. lapján. (Magvető Kiadó, 1987.) Vekerdi József Novák László: A három város A Gondolat Könyvkiadó „A magyar néprajz” című sorozatát évekkel ezelőtt indította el hazánk tájegységeinek bemutatására. Kitűnő szerzők dolgoztak a köteteken, mint Tálasi István, Manga János, Balogh István, Bellon Tibor, Szabó László és sokan mások. Ahogy a feldolgozás szemlélete bővült és szakmailag korszerűsödött, a mintegy 15 ívnyi meghatározott kötetterjedelem egyre szűkebbnek bizonyult. Ezen a határon belül már nem lehet monografikus könyvet készíteni, pedig az átfogó ismertetés lenne a célszerű. A sorozat legújabb köteténél a szerző helyesen már nem is arra törekedett, hogy a nagytáj teljes néprajzát dolgozza föl, hiszen a témák elaprózták volna munkáját, hanem az általa tárgyalt anyag mélységét mutatta meg. így azok a témakörök — népélet, családszervezet, népi orvoslás, paraszti írásbeliség, vallási néprajz, tájnyelv stb. — amelyek fejezetcímszerűen kényszerűen kimaradtak, bár érintőlegesen más témákban föl- föltűnnek, a következő kötet anyagát körvonalazzák számára. Ugyanakkor például szolgál a kiadónak, hogy terjedelemben a merev kötöttségen változtatnia szükséges, és a szakmai haladás újabb követelményeit kell szolgálnia. Novák László, a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatója, nem először lép az ország nyilvánossága elé igényes kötettel. Az egyik előző könyvében bemutatta a három város népművészetét. („Mezővárosi Népművészet” Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd. Nagykőrös, 1982.) Már ebben a munkájában bizonyitotta elkötelezettségét a gazdaságtörténeti szemlélet iránt, amely a mostani kötetben is megnyilvánul. Az újkori történelemszemlélet a politikai gazdaságtan elméleti kidolgozása óta vallja, hogy a társadalmi események hátterében a gazdasági élet az irányító. A három város a Duna—Tisza közén, a Közép- és Észak-Alföld történelmileg kialakult, hasonló gazdasági, etnikai fejlődésű területe, és hazánk egyik legértékesebb néprajzi tájegysége. »A három város« elnevezés nem önkényes — írta Novák László a bevezetőben. — Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet a XIV. században említik először így együtt (...) s ekkor még csak a helységek egymáshoz való közelségére mutat, de a későbbi évszázadokban mélyebb gyökerűvé vált: sorsközösséget, egymásrautaltságot is jelentett. Ez a jellegzetes állapot a török hódoltság korában vált egyértelművé.” A három város hódoltsági terület volt, és az elnéptelenedő környező falvakból, szállásokról ezekbe a kiváltságot élvező településekre húzódott a lakosság. Közös ügyintézés, bíráskodás, vagyonvédelem; az azonos társadalmi körülmények ekkor alakították ki bennük az újkori mezővárosi arculatot, amely a hódoltság után, a meg- bomló kapcsolatok miatt, egyéni jellegzetességeket fejlesztett ki. Novák László mondanivalóját hat nagyobb részre tagolta. Bevezetője után a három városnak a honi tájba való beilleszkedését, területét, a hozzájuk tartozó pusztákat, településeket, tanyákat mutatta be. Ehhez az anyaghoz ügyesen kötötte a kisebb tájegységekre jellemző népélet egy-egy fontos részletét. Ilyenek például a szikes, vizállá- sos rétek mészkövét, a „darázskövet” bányászok tevékenysége, vagy a „széksósepréssel” és -eladással foglalkozóké. A táj folyóvizekben nem bővelkedik. A szabályozás előtt mégis megannyi ér, tó, mocsár tagolta felszínét. Novák tanulmányából kitűnik, hogy milyen jelentős volt a halá92
