Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Fóti Péter: Életminőség és lakásminőség
Fóti Péter r Életminőség és lakásminőség* jL -A. lakás olyan nagyon tartós fogyasztási cikk, amit csak önmagával lehet helyettesite- ni. (Komái A hiányban pontosan bizonyítja, hogy hiányhelyzetben az emberek idő-, teljesítmény- és idegrablással — általában minőségromlást is elfogadva —, hosszú sorbán- állás költségével kényszerűen helyettesítik a hiánycikkeket.) Mivel a lakás csak önmagával helyettesíthető — a fészekben is minden minőségromlást kényszerűen tudomásul véve —, beindul egy sajátos kényszerhelyettesitési mechanizmus: az otthonra vágyakozó ember életstratégiáját, életmódját, életminőségét, cselekedeteit, tetteit módosítja — mintegy új ellenértéket kreálva —, hogy fedél alá juthasson. A lakásszerzéssel kapcsolatos életstratégiák — Dávid, 1980. — három kényszerkoncepció körül csoportosíthatóak: jövedelemmegtakaritó, jövedelempótló és jövedelemnövelő stratégiák. A jövedelem-megtakarítást elsősorban a családi bevételek és a demográfiai viszonyok — döntően az eltartottak száma — határozzák meg. A lakásszerző képességben leginkább a szabadrendelkezésű jövedelemrész dominál. (Könnyű belátni, hogy az emberek, a családok csak a parancsolóan előírt kiadásaik — ezt nevezzük az egyszerű újratermelés feltételeinek, amelyekbe beleértjük a minimális lakásminőségi rezsiket, az alapvető fogyasztási — az élelmiszertől a ruházkodáson át a rekreációig terjedő — szükségleteket — felett rendelkezhetnek szabadon a megmaradt forintjaikkal — lásd például dr. Sebők Éva — dr. Fekete Gyula, 1986) Azaz a szabadrendelkezésű jövedelemrészben nőnek meg igazán, s reálisan értékelhetően, érthetően a jövedelmi differenciák. (Gondoljunk egy olyan családra, amelyben az egy főre jutó jövedelem 2000 forint, ebből a szabadrendelkezésű rész — mondjuk — 500 forint, s tegyünk mellé egy olyan családot, amelynek еду tagja 4000 forint jövedelmet élvez, amelyből 2500 forint a szabadrendelkezésű hányad. így a következő egyenlőtlenségi hányadoshoz jutunk: a két család jövedelmi differenciája „csak” kétszeres, a szabadrendelkezésű hányad egyenlőtlensége viszont ötszörös.) A kutatások tanúsága szerint — egyébként erről tudósít a KSH táblázata (1.) is — a jövedelmi differenciák átlagosan négy—ötszörösek, a második, harmadik gazdaságbeli jövedelmekkel hat—nyolcszorosra bővülnek, s akkor még mindig csak hozzávetőleges ismeretünk lehet a szabadrendelkezésű jövedelemrészben — becslésem szerint — tíz—tizenkétszeresre növekvő egyenlőtlenségről. Azaz a megtakarítási lehetőségek is rendkívüli mértékben szóródnak. A jövedelemmegtakarító képesség súlyosan differenciált, nagy biztonsággal állítható, hogy a magyar felső középrétegekig — külső forrás igénybevétele nélkül — nem teszi lehetővé az első lakáshoz jutás anyagi feltételeinek előteremtését. Azaz a jövedelemmegtakarító életstratégia — a realitások szintjén, még ha sokak indokolatlan derűlátása ezt cáfolja is — nem alkalmas sem a lakásgondok megoldására, sem enyhítésére. A jövedelemmegtakarításnak ugyanis a fogyasztás alsó szintje szab korlátot, magyarán az egyén és a család egyszerű újratermelése. A szükségletek árainak folyamatos növekedése, az ezzel * Részlet a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének készített tanulmányból, amely teljes terjedelmében a Magvető Kiadó „Gyorsuló idő” sorozatában „Röpirat a lakáshelyzetről” címmel jelenik meg. 37
