Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Fekete Gyula: Társadalmi AIDS: [vita az élet értékéről és minőségéről]
vásárló, aki szóvá teszi, ha rosszul számol a pénztáros, noha ezért a mögötte állók rendre megleckéztetik . . . Mindig voltak szertelenek — elhajlók, „szabálytalanok”, deviánsok — szerelemben, házasságban, evés-ivásban, életmódban, viselkedésben stb. és bizonyára lesznek is. Egészséges társadalomban a járulékos szabálytalanság, meglehet, a biztosítószelep: az egészséges önvédelmi reflexek folyamatos ingere, próbája. A mindenestül szabályos társadalom — agyrém. Elképzelni is dögunalom olyan falansztertársadalmat, amelyben mindenki szabályosan, az éppen uralkodó normák szerint él, gondolkodik, cselekszik, érez: célszerűen, kiszámítottan, kitérők nélkül Am napjainkban vészes folyamatnak vagyunk tanúi: a „szabálytalan” a törvény rangjára, státuszára tör. Önmagát megsemmisítendő? Akár a társadalommal együtt? Mi mást hozhat a törvényesített törvénytelen, a szabállyá avatott szabálytalan? A tüneteket, melyeket Kunszabó sorol, bőséggel szaporíthatnám. Külön hangsúllyal a legnyilvánvalóbb és legkártékonyabb önpusztítást: a modem társadalmak demográfiai lerobbanását. Intézményesült legális vesztőhely „az anyaméhbe tolt Taigetosz”. S a rossz társadalmi lelkiismeret sajátosan „kompenzál”: gyűjtés egy-egy látványos, drága operációra, gyűjtés tízezer kilométerre éhező gyerekeknek, tömeggyilkosok életvédelme a humanizmus nevében, eget ostromló állatbarátság, a kísérleti fehér egerek védelmében tiltakozásul állatbarátok marólúgot kevernek babaolajos flakonokba . .. Netán annak a magyar származású, neves amerikai filozófusnak van igaza, aki teljes meggyőződéssel a modernség elavulásáról értekezik? Miután elsorolja a modern gondolkodás, a modern szemlélet, a modern életmód legfontosabb ismérveit, rákérdez a olvasóra: modern ember vagy? irigyelt eszményképe a világ legtöbb népének? Nos, akkor tudd meg, nyájas olvasó: „az emberiség jövőjét fenyegető súlyos veszedelemmé lettél”, akaratlanul is a pusztulás katonája vagy! A modern kor a végéhez közeledik — állítja László Ervin, a jövőkutató filozófus —, máris több a kára, mint a haszna. Visszaforgatni persze nem lehet, mint ahogy nem lehet nyerssé tenni a főtt tojást, de túl kell lépni rajta, mert nem szolgálja immár az életet, az emberi létezést, sőt mind veszedelmesebben károsítja, helyrehozhatatlanul. Elavult tehát, épp ezáltal, mint minden előző korszak, amely szembe került az emberi létérdekkel. Elterjesztette a önzést, a sovinizmust, „elmaradottságnak” bélyegezve félredobott fontos értékeket; eluralkodott benne a szakbarbárok csőlátása, a jövővel nem számoló környezetszennyezés, energiarablógazdálkodás, az elidegenedés, az elszemélytelenedés, a bűnözés; gazdálkodását kóros fogyasztási mániákra, mesterségesen keltett szükségletekre alapozza — fárasztó volna tovább sorolni a tanulmány tételeit. Csak annyit még a befejezésből: a modernség gyors ütemben eretnekséggé válik, „valóban hanyatlóban van — jellegzetes értékei és törekvései kezdenek elavulttá válni. Többé nem a modernség az, ami a legújabb. Modernnek lenni nem korszerű, hanem korszerűtlen.” Az őskori primitív társas képződmények, társadalmak alig-alig fejlődtek, de fenntartották az emberi létet százezer évekig. Az ókori kultúrák — a kínai, az egyiptomi, a mezopotámiai — lassú, nehézkes fejlődésükben legfeljebb is ötezer évet értek meg. A jelenkori legmodernebb társadalmakról, ahol úgy felpörgött a technikai, a gazdasági, a társadalmi, a tudományos fejlődés, némely futurológus — közéjük tartozik László Ervin is — úgy véli: nincs jövőjük, száz évnél tovább aligha maradhatnak fenn. Persze a modern kor is öröknek hiszi magát, ugyanúgy, mint a történelmi múltban letűnt korok, s a modernség fogalmát is úgy beszentelte, felglóriázta, észre sem vesszük, ha megszólal fölötte a lélekharang. Vajon milyen új kor váltja le a modernet? Ha csakugyan a jövőkutatókat igazolja a jövő? A szétzilált, atomizálódott társadalmakban, ahol már az alapsejtet, a családot is szétmar65
