Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Czeizel Endre: Kiegészítő gondolatok: [vita az élet értékéről és minőségéről]
Vita az élet értékéről és minőségéről Kiegészítő gondolatok U. JL Szerkesztőség kérésére összefoglalom néhány gondolatomat, amelyek Kunszabó Ferenc itt közölt könyvfejezetének elolvasásakor bennem megfogalmazódtak. Hadd bo- csájtsam előre: Kunszabó Ferenc hasznos feladatra vállalkozott. Amolyan Kasszandraként veszi sorba a századvég legfontosabb orvosi, szociális, társadalmi kérdéseit és vetíti elénk a még sötétebb végkifejletet. Felelőséggel, indulatos aggodalommal és ebből adódóan túlzott pesszimizmussal. Az ilyen látásmódra is szükség van, hiszen a dialektika elvi tanítása és a jól előkészített döntések gyakorlata azt igazolja, hogy minden lehetséges alternatívát számba kell vennünk. Kunszabó számos fájó gondunkat említi. Kár, hogy csak a várható fenyegető következményeket vázolja fel és a lehetséges megoldásokra csupán elvi síkon tér ki. Ráadásul írása logikája szerint csakis valamiféle „jó diktátortól” és nem az „emberek okos gyülekezetétől”, tehát a demokratikus megoldástól várhatjuk orvoslásukat. Féltő hevülete gyakorta szakmai túlzásokra, illetve szakszerűtlenségekre is ragadja. Itt most csak két ilyet mutatok be az AIDS-szel kapcsolatban. Említi a szúnyogcsípés veszélyességét, — pedig jelenlegi tudásunk szerint a fertőzés ilyen módon nem terjedhet. Ennek alátámasztására elég egy érv. Közép- és Dél-Afrikában milliós nagyságrendű az AIDS-vírussal fertőzöttek aránya. Az életkor eloszlása és a fertőzőforrások alapján azonban egyértelmű, hogy ők a nemi életet élők, illetve vérkészítménnyel kezeltek vagy kábítószeresek közül kerülnek ki. Nincsenek ugyanis 2 és 13 év közötti betegek. A szúnyogok pedig őket sem kímélik. Továbbá kritizálja a szakembereket, akik úgy „nyilatkoztak, hogy még a tudatos terjesztők ellen sem kell szankciókat hozni...” Ennek oka hármas. Egyrészt a fertőzés kimutatása csak a fertőződés után két héttel—három hónappal később egyértelmű. Tehát hiába szűrjük le mondjuk ma az összes homoszexuálist, a negatívok között bizonyosan számos olyan lesz, aki már fertőződött, de ez még nem kimutatható. Másrészt a fertőzötteknek, szemben a többi SZTB-vel (szekszuálisan terjedő betegségekkel), nincsenek tünetei, tehát ők maguk sem tudnak a vírus megkapásáról. Hogyan határozzuk meg így a szűrésre kijelöltek körét? Végül, jelenleg még nincs hatékony kezelés, enélkül pedig a kiszűrtekkel szinte semmit se lehet kezdeni. Nem hiszem, hogy Kunszabó egyetértene speciális, börtönszerű karanté- nek számukra állami költségen történő létrehozásával. Nem az elszánás, hanem az ésszerű indokok szólnak a szükséges szankciók ellen. Mert ilyenekre számos SZTB, pl. vérbaj esetében már régen sor került. A vérbajosok akár rendőri úton is előállíthatok, kötelezhetők kezelésre, ennek hatékonyságának ellenőrzésére stb. Magam azonban Kunszabó írásának egy gondolatkörével, a fogyatékos gyermekek társadalmi megítélésével, az ún. Tajgetosz problémával szeretnék részletesebben foglalkozni. Ez ugyanis közvetlen szakterületem. * * Újabb hozzászólások közlésével folytatjuk a szeptemberi számunkban megkezdett vitát. (A szerk.) 59
