Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Bartis Ferenc: Fiam öröksége: Szóváltás útrakeléskor: Időszerű fohász: versek
В artis Ferenc Fiam öröksége Ami elmúlt, sosem lehet sok. Ami hátra van, nem lehet kevés. Méricskélni nem is érdemes: mindennek ismerem a felét. Már-már meg merném húzni a mindenség felezővonalát, túlvagyok rajta egy fényévvel, mint tartósságán a nagykabát; odaadnám egy rongyszedőnek ingyen, hadd boldoguljon véle, de kifordíttatom, s majd jó lesz a fiamnak a jövő télre ... Viselje a megújult ócskát, mint én az örökölt végtelent, amely kívül már egyre szűkül, míg lelkemben tágul, idebent... Szóváltás útrakeléskor Ne engedj el földem, tőled örököltem magamat és téged, s a világigézet belőled vétetett edzeni késeket, fejszéket, kaszákat, acélt a kovához: szikrákat csiholni, sziklát meggyújtani, eget olvasztani, csillagot szapulni havasok lángjával, lángok imájával, imák szigorával,
