Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Csatári Bálint: Néhány gondolat a falusi környezet változásáról

való viszonya változásában keresendők. Mert hiszen találunk csodálatosan átépülő, tiszta, virágos falvakat is szép számmal. Esetleg lehetne azzal mérni a községek népességmegtartó képességét is, hogy hány porta előtt van a széles főutcán ápolt, virágos élőkért, kitakarított, rendes árok, rendezett udvar stb. Vagy a falusi társadalom mennyire képes önmaga környezetének megszervezésére, kiépítésére. Ha áttekintjük a társadalmi munkára vonatkozó adatokat, nem kétséges, hogy a falvak lakói mekkora áldozatokra képesek.

Úgy vélem, hogy a településpolitika „falusi oldalának” változása alapvetően a falusi társadalmi környezet javítására irányul, így remény van arra is, hogy a megújuló falusi funkciók új irányt adnak a tágabb környezettel való együttélésben is. Ilyen lehet a falusi turizmus fejlesztése is, ami éppen a falvak természeti környezetére építve juttathatja új élményekhez a benne résztvevőket. Hazánknak szinte valamennyi táján volna erre lehetőség.

Nem véletlen írtam az imént az élmény szót. Zárógondolatként: azt erősítve, hogy az ember része, de egyben cselekvő alakítója is környezetének, elsősorban a nevelés, az élmények biztosíthatják azt, hogy a falvakban folytatott „tevékenységek” a környezetet „legkevésbé károsítva szőjék át egymást”. Talán a falun erre még mindig sokkal több az esély, a lehetőség.

Jegyzetek:

1. Új Magyar Lexikon

2. Új Magyar Lexikon kiegészítő kötet

3. PÉCSI M. 1979.: A földrajzi környezet új szemléletű regionális vizsgálata Geonómia és Bányászat, 12. p. 163—175.

4. MAROSI S. 1981.: Táj és környezet Földrajzi Értesítő, 1984. 1. p. 59—72.

83