Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Katona Imre: Két új falumonográfia: Báránd története és néprajza: Kettős kötődés a határ menti Deszken: [könyvismertetések]
zenei stílus, felváltotta az új és a műdal, ám a meghallgatott 36 énekes közül mindössze 1-nek volt bizonytalan a hallása! Alapos elemzést olvashatunk a daltanulásról és az éneklésmódról, ez pedig a gyakorlott Bencze Lászlóné érdeme. Amilyen szegényes a szóbeli, hagyományos folklór, olyan mértékben kapott erőre már jó évszázad óta a népi írásbeliség: így a vőfélyversek, köszöntők stb. mellett megismerkedhetünk kéziratos, szintén verses népi imádságokkal is, melyekben másutt a katolikusok ugyan bővelkednek, a kálvinisták viszont kevésbé, itt ez is kiegyenlített. Barna Gábor érdeme gondos összegyűjtésük, aki a szólásféléket is elemzi; ez utóbbi eredményei is figyelemreméltók: kiderül, hogy e kisepikái prózaműfaj elsősorban az emberi gyengeségeket veszi célba, tehát erkölcsjavító, normatív jellegű; így 30%-uk foglalkozik az emberi jellemmel, 25 az otthonnal, 13 a munkával, 9 a társadalommal (tehát több a magánéleti vonatkozású), 9 a vallással és csak 5—6% az élet-halál végső kérdéseivel. Dicséret illeti a „Megrendelőt”, a Szerkesztőt és a Munkatársakat (kiknek a nevét a borítólapról nem tudjuk meg, csak a tartalomjegyzékből, ellenben a seregnyi lektor ott sorakozik kiemelve a belső címlap hátoldalán), és főként a népet, melynek élete sokkal nehezebb volt a múltban, mint manapság a miénk. Róluk szól e hozzájuk méltó színvonalú monográfia, a mindennapok névtelen hőseinek, kiknek helytállása nélkül nem tarthatnánk itt, népünk-nemzetünk nem is maradt volna fenn; és mi lett volna a Bem apókkal hűséges kocsisaik nélkül? A bárándi Balogh János is sokadmagával beállt 48-as honvédnek, szerencsésen visszatért, 81 évet élt és sírkövére ezt vésték fel: „Bem apót vitte kocsiján Sok győztes erdélyi csatán ...” Míg ilyen kocsisok születnek, élnek és kormányozzák a Sors szekerét-kerekét, aligha kell félnünk a jövőtől! (Báránd története és néprajza. Szerk.: Balassa Iván. Báránd, 1985. 644. old.) Kettős kötődés a határ menti Deszken Az alföldi monográfiák száma évről évre örvendetesen gyarapodik, e számbeli növekedés nem pusztán csak mennyiségi: majdnem mindegyik megkísérli az előrelépést, a finomítást, esetenként az újítást is. E próbálkozások többnyire eredményesek, bár a terjedelem, a tematikus fejezetek szakágazatonkénti megoszlása, továbbá a helyi és az országos vagy a nemzetközi összképbe illeszkedése még további erőfeszítéseket kíván. Külön nehézséget okoz a jó értelemben vett átlagtól való minden eltérés, mint amilyen pl. a birtokszerkezet —társadalom kiegyenlítettsége, a mezővárosok jórészt még falusias, a falvak jelenlegi városias jellege és még sok más. Ilyen jellegű lehet a vegyes nemzetiségi összetétel is, mely nemcsak nyelvi nehézségeket támaszt, hanem behatóbb összehasonlító vizsgálatokat igényel, és érzékenységeket is érinthet. Az ilyen művek a szó eredeti és átvitt értelmében is azonnal kirakatba kerülnek. A szegediek első próbálkozását: Szőreg vegyes nemzetiségű falumonográfiáját, nem fogadta osztatlan elismerés, ennek objektív-szubjektív okai egyaránt voltak. A szakemberek igyekeztek levonni a tanulságokat, és ezt a második vállalkozást: Deszk magyar—szerb lakosságának szinte teljes igényű ismertetését már siker koronázta. Ki gondolná, hogy egy falu bemutatására ekkorra apparátus kell?! És még így sem teljes a deszki körkép, és a bemutatás részletei, itt arányai is el-eltolódnak. Pedig jelen van itt minden illetékes tudomány mellett a szépirodalom, a közegészségtan, sőt még a közigazgatás is, nem is szólva a nemzetiségi szervezetekről, népművelési intézményekről. 32 szakember — zömük a különféle szegedi oktató-kutató helyek dolgozója — munkáját 144 deszki adatközlő és munkatárs segítette, és a 30 fejezetet 30 szigorú lektor — ők viszont többnyire fővárosi központi intézmények dolgozói — ellenőrizte; a különféle munkatársak összlétszáma 80 fő. Igazán csak sajnálni lehet a kényszerűen kimaradt fejezeteket, annál 77
