Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Sz. Mikus Edit: "Egészséges erotika" az újabb magyar filmekben
Sz. Mikus Edit „Egészséges erotika” az újabb magyar filmekben Egészséges-e az az erotika, ami a mai magyar filmművészet legfrissebb alkotásait jellemzi? Erotikusak-e a magyar filmek? Meddig merünk elmenni? A hazai közszemlélet mennyi erotikát engedélyez? Jellemző — erotikáról csak kérdéseket lehet feltenni! Választ is kaphatunk, ha néhány új magyar filmet megnézünk. Előtte azonban tekintsük át az erotika magyar filmhagyományait. A hetvenes évekig a meztelen test, a szexuális jelenet csak elvétve volt megtalálható filmjeinkben. A test tabuját Jancsó Miklós szinte módszeresen próbálta feloldani, akinél a fedetlen emberi test általában szimbólumként, a kiszolgáltatottság jelképeként jelent meg, s nem elsősorban az erotika miatt. (Magyar hagyományainkban igen erősen él a prüdéria, a fedetlen test tilalma, s az ezzel kapcsolatos szégyenérzet. Jancsó más eredőjű hagyományokon nőtt fel, s számára természetes volt ez a nyitottság, szabadosság; s a kettő ellentéte okozza a meg nem értést, a közvélemény tiltakozását.) Korábban a filmbéli szeretkezések többnyire jelképesek voltak, egy-egy testrészt, szobabelsőt lehetett látni, a környezetből vagy a hangokból lehetett megtudni, hogy tulajdonképpen egy szeretkezés „részesei”, nézői vagyunk. A nyíltabban megfogalmazott ágyjelenetek voltaképpen a hetvenes évektől jellemzik filmjeinket. Addig, amíg a filmcsók, a simogatás mindig a szerelem jelképeként jelent meg, az aktus szerelemellenessé vált nyitott naturalizmusa miatt. A szerelem és az aktus szinte kizárják egymást, „azért mutatják és azért szűkítik a testi szerelmet a nemi aktusra, hogy feltárulkozzon a szerelem és ezzel az emberi kapcsolatok hiánya, lehetetlensége.” A szerelem érdektelenné, ellenszenvessé vált. „Az érzelmek illúziók, hazugságok — az érzékek viszont nem hazudnak.” „A lélek helyén űr tátong, a test viszont betölti a maga terét.” „Az érzelem életveszélyes, a szexus halálbiztos.” — idézhetők Szilágyi Ákos cikkéből a bizonyítékok. A nemi aktust két módon ábrázolják: 1. esztétizáló és 2. expresszív-naturalista módon. Az a tévhit, miszerint a nemi aktus s a nemi szerv csúnya, nem mutogatni, hanem takargatni való, kizárja a szép szeretkezések ábrázolását a hazai filmművészetből, s úgy tűnik, elképzelhetetlen az esztétikus naturalizmus. „Az esztétizáló filmképben a gyönyör női kéj-mimikája jelenik meg (például Jób lázadása, Eszmélés, Yerma, Átváltozás), az expresszív-naturalistában pedig a behatolás fájdalma (Végül, Szabadíts meg a gonosztól, BUÉK).” — idézem ismét Szilágyi Ákost. A filmbéli aktusok meglehetősen sterilek, túlzottan tiszták és szépítettek még akkor is, ha az emberi kapcsolatok lehetetlenségét, durvaságát, állatiasságát hivatottak ábrázolni. Míg a pornófilmek fő jellegzetessége a libidó, a lubrikáció, a nemi szervek és elnyújtott aktusok mutogatása, addig a művészfilmekben ennek „letisztított” változata kerül bemutatásra. A közszellemet s a színészek között is uralkodó szemérmet, a köznyelvtől való félelmet jelzi, hogy nagyon sok erotikus magyar film szerepére nem vállalkoznak a hazai színésznők, s a meztelen, szeretkező „női test importjára” kényszerülünk. (Egy erkölcsös éjszaka, Csillagosok, katonák, Körforgás, Egymásra nézve, Jób lázadása stb.). Senki nem vonja kétségbe, hogy az aktusban a férfi és nő szerepe nem egyenlő súlyú, részvételük különböző. Mégis a filmek régi és új értékei is téves vagy valós közhiedelmet fixálnak. Például egészen elfogadottá vált, hogy a nő teljesen levetkőzhet, olykor még a 51
