Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Arghezi, Tudor: Pohárfelirat: Ébredő lány: A vers: Férfi felirat : Az ismeretlen költőnek: versek :Tóth István fordításai : a fordító jegyzetével
Hány tiszta forrás folyt át csendesen, És nem árulja el szikrázó ajkam, Mennyi meleg száj szívta a vizem. Bár mind itt száll, holt levélként lebeg, Míg kóstolatlan üdeségem áthat. S szádat, ha issza újabb cseppemet, Megcsókolják szálló kísértet-szájak. Ébredő lány Adormita A pokrócon elszunnyadtál, S most, hogy félig felocsúdtál, Ijedség és szégyen tört rád: Meztelen vagy, s a Nap meglát. Kerekedő, fehér melled Nem sikerül már elrejtned, Sem a háromszögű hálót, Mit selyemből szőtt egy kispók. Azért sohase pironkodj, Hogy áttörve kerti lombot, Nap bátyád mind leskődik rád — Káprázik a szeme, nem lát. A vers Poéma A vers, amelyről álmodoztam, Él lelkemben, mely befogad Minden hajnalt fényzáporokban S minden kezdődő álmokat. A vers, melyről álmodtam, fáj, hogy Kezemmel ki nem varrhatom, Ahogy hímeznek egy virágot Selyemre, színes hajnalon.
