Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Czére Béla: A jegesmedve
másodikon, kirohant a nő, véres volt az arca, nyomában egy férfi, de nem érte utói az asszonyt, mert elvágódott a küszöbön. Soltészné bemenekült Bankóékhoz, a feltápászkodó férfi oda is utána akart menni, de Bankóné szigorú arcai megjelent az ajtóban. Balkarján a kisgyerek, másik kezében egy bontatlan sörösüveg, a férfi ráüvöltött, hogy engedje be, s félre akarta a termetes asszonyt lökni. Bankóné a porontyot sem tette le a karjából, csak meglendült jobb keze a sörösüveggel, a férfi leomlott a vaskorlát mellett a kőre, és ottmaradt ülve. Bezerédi is lesietett Kornéllal együtt, de rájuk már nem volt szükség, Soltészné szeretőjének egyelőre nem akaródzott felkelni. Csak akkor ugrott fel hirtelen, mikor a két rendőr is megjelent a gangon, de nem nagyon ugrálhatott, mert csuklójánál fogva odabilincselték a korláthoz, ott darvadozott egy félórát, amíg a két rendőr jegyzőkönyvbe vette Soltészné lakásában a történteket. Mire leszállt az este, Mónika, Laura és Bezerédi alaposan a pohár fenekére néztek hármasban, kilenc órakor már Mónika vidáman kacarászott Bezerédiék fürdőkádjában. A zuhanyzó tusolófejét Bezerédi tartotta: bő sugárba permetezte a meleg vizet Mónika hátára, mellére, hasára. Laura a fürdőszoba kövére helyezett díszpámán ült bugyiban, előtte tihanyi cabernet állt, az asszony csengő szopránhangján virágéneket énekelt, Mónika althangon kísérte a kádból. Boros Lajos ez időtájt jött haza. Épp a tekintélyes mennyiségű borítékot kotorászta ki a levélszekrényből, amikor döbbenten konstatálta, hogy a házmesternő egész kis kerthelyiséget nyitott hátul az udvarban. Egy asztal is került az ajtaja elé, a kockás térítőn számtalan borosüveg, az asztal körül hokedlik, székek sorakoztak laza rendetlenségben. A földszinten lakó fiatal kályhás egy izmosán telt nőt ölelgetett, milyen jó nő, fiatal korában azt mondták volna az ilyenre, hogy bolhát lehetne elpattintani a combjain. Nem elég, hogy ír ez a fickó, már olvasta egynéhány homályos, de azért meglehetősen renitens novelláját a folyóiratokban (nem az ő asztala, de azért tájékozódik), még az ilyen belevaló nőket is ezek halásszák ki. A házmesternő Bankónénak és Gombricsnénak magyaráz, az a nagy bogyós cigány lány pedig maslit köt a Gombricsné macskájának farkára közben. Vajon köszönjön-e nekik, mintegy szentesítve, hogy kocsmát rendeztek be itt az udvaron, vagy pedig surranjon be egyszerűen köszönés nélkül a lépcsőházba? Az utóbbit választotta, fönt rögtön elpanaszolta a sovány feleségének, hogy milyen fárasztó volt a napja; míg az asszony a halat sütötte, Boros a nyitott konyhaablakon át szemmel tartotta lopva a kályhás kezének útját, amely hol a nő garbója alá vezetett, hol pedig a szoknyája alá. Boros az asszonyához lépett, megölelte hátulról, s ahogy a nyakához ért a szája, eszébe jutott, az ennyire sovány nőket nyilván még a zsírszag is hamarább átjárja. Rádöbbent, hogy csókolózni is akar, egy éve nem jutott ilyesmi eszébe, bebökte hát mutatóujját az asszony bordái közé, mint egy revolvert, emigyen késztetve, hogy forduljon felé végre. Tíz órakor Bezerédi kijött elszívni egy cigarettát Laurával és Mónikával a gangra. Látta, hogy odalenn elfogyott az ital, ilyenkor már csak dupla áron lehet kapni a sarki étteremben. Bement a kamrába, rákötötte a csigára a két palack bort, és szép lassan leengedte az udvar mélyébe. A kályhás kioldozta odalent: — Köszönet Zoli! Hogy haladsz a devianciával? — kiabált fel hozzá. — A könyvemben vagy az életemben? — kérdezte Bezerédi, miközben a cigánylány egy csókot dobott fel a harmadikra. — Mindkettőben. Gyertek le, megbeszéljük! — Megyünk, Imre! — kurjantott vissza Bezerédi. — Csak nem találom a zoknimat. Úgyis akartam beszélni a rébuszos novelláidról. — Gyere, bemutatlak a menyasszonyomnak! Bár már gondolom, ismered a borozóból. Bezerédi átölelte a két asszony derekát, lefelé tartott velük a földszintre. Mónika elveszítette Laura szalagcsokros cipőjét a másodikon, Bezerédi visszaszaladt érte, aztán ügyesen kormányozta tovább az asszonyt a lépcsőházi kanyarokban. Mire leértek, Fantáné már mindenkit tegezett. A csaposnő töltött, lágyan ringatóztak az alkohol hullámaiban. Éjfél felé a házmesternő körtáncot szervezett a poroló körül, Imre kihozta a gitárját, Bezerédiéknek is be kellett állniuk a sorba. Egyetlen lakó sem pisszegett 26
