Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
Legszívesebben maradnék a család, a gyerekek miatt. Már beletörődtem, hogy nem szeret a férjem, az se hiányzik, hogy évek óta hozzám se nyúl... Csak legalább ne lenne olyan goromba, ha iszik. Néhányszor meg is ütött. És olyankor mindig rámjön a sírógörcs, mert az iszonyat fojtogat, hogy mi lesz az emberekből, hisz hogy szeretett engem valaha! . .. De ha már nem szeret, ha van valakije, miért kell pokollá tenni a másik sorsát, a család életét, miért nem lehet emberhez illően viselkedni? . . . Tessék mondani, erre miért nem tanítják meg az embereket az iskolában vagy máshol, akárhol? Mi lesz így a családokból, ha nincs meg az emberekben a jó érzés, egymás megérteni tudása, segíteni akarása? Akkor is, ha már elmúlt a szerelem! 13.52 — R. Jánost a mentősök mellett egy rendőr kíséri. Lekötözve, mélyen alszik a begördített, keskeny ágyon, átteszik a vizsgáló asztalra. Itt megszokott kép a rendőri kíséret, először őt hallgatja meg az orvos. — Őrizetes fogoly a ... kerületi kapitányságon. Fogolytársai jelentették az őrnek, valamit tett magával, mert kiment a WC-re és aztán nemsokára ülve elaludt köztük. Hiába szólongatták, arra se ébredt föl... Átkutatták a ruháit, a WC-t, a fekhelyét, semmit se találtak. Vagyis nem tudjuk, mit és mennyit vett be. — Elég szép adag lehetett, ha így alszik tőle. Hogy juthatott odabent annyi gyógyszerhez? — Nem tudjuk. Dr. M. György szólongatja a férfit, arcul legyinti, erősebben, még keményebben, arra megrezzen, a szemhéja megrebben, karja megrándul. — Ébredjen fel! Kérem, nyissa ki a szemét! Nyissa ki, látom, felébredt. .. Úgy, nagyobbra, nézzen rám! Ide az ujjam hegyére nézzen, jobbra! . . . Most balra . . . Még egyszer . . . Ne aludjon el! Mondja meg, mit vett be? Hány tablettát szedett be? — A reflexei alig reagálnak. — Ültessék át, kimossuk a gyomrát. Beleszíjazzák a padozathoz rögzített, masszív karosszékbe, szólongatják, beszélnek hozzá, hangosan biztatják, nyissa ki a száját, hogy a krómnikkel fémcsövet a fogsorai közé illeszthessék, mellette a gyomormosó gumicsövet ledughassák. Szájának nyitogatására felhorkan, szeretne felugrani, ütni. A félmeztelen, erős férfi lekötözötten, kábultan is sejteti, milyen lehet éber állapotában. A rendőr mondja is: — Nagy verekedős legény ez, ismerjük. . . Most is nekiment a mentősöknek, mert akkor még nem bódorgott ennyire. Alig tudtuk lekötözni. Kimossák a gyomrát, kiviszik a 60-as kórterembe. A rendőr megy utána, mert e perctől neki, majd váltótársának, ott a helye a kórterem zárt ajtaja előtt, nehogy az őrizetes fogoly megszökhessen. A fogoly bűncselekményét firtató kérdésekre csak később közli szűkszavúan: — Betöréses lopás. Azt hitte, így megmenekül a büntetéstől. Ismerős fogás, többen próbálkoznak vele. Benézek Lázár főorvoshoz, írógépnél találom. Beszámolót ír a kórház főigazgatójának. — Egy nőbeteget hoztak be tegnap délután, nemsokára megjelent a férje vagy élettársa, hiába mondták, még nem látogathatja, hiszen kábultan alszik, nem ment el. Amikor a nővér magára hagyta, a saját kulcsával próbálta kinyitni a kórterem ajtaját. A nővér rászólt, azonnal hagyja abba, erre a férfi rátámadt, dulakodtak. A nővér kiabált, hogy valaki azonnal hívja a rendőrséget. A férfi futásnak eredt. Telefonon figyelmeztették a portást, ne engedje ki. Az így tett, de a férfi kést rántott elő és könnyebben megsebesítette a portást. Szerencsére csak kisebb sérülést ejtett a tenyerén. Megérkezett a rendőrjárőr, a férfit elvitték . .. Nem ritka nálunk az ilyen eset, az évi tízezer paciensünk és a hozzátartozók között akadnak agresszív hajlamúak, akik megtámadják az osztályon dolgozó orvosokat, ápolókat. Meg egymást. Kórházunk igazgatósága többször kérte a rendőrség illetékeseit, rendeljenek ki az osztályunkra állandó ügyeletet, de mindig azt felelik, nincs rá emberük. — Nincs? Most is ott ül egy őrmester a 60-as előtt, őrzi a betörőjét. 66
