Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Herceg János: Móricz Zsigmond és a Bácska
intézkedjenek”. Ugyancsak hosszan elidőzik Majoros István zentai főbíró izgató beszédénél, aki az országgyűlés, valamint a kormány urait muszkavezetőknek, köpönyegforgatóknak, népámító zsoldosok hadának nevezte. Természetesen nem foglalt állást. Ő csak tényeket sorolt fel. De hogy a tényekből mit tekintett fontosnak, az a jellemző rá. Ebben az érdeklődésben már felismerhetően ott rejtőztek a későbbi regényíró társadalmi tablójának kontúrjai. Az utolsó betyár Macs- vánszki Makszim is beletartozik ebbe a képbe, akárcsak a királyi csendbiztos Ráday Gedeon jelentése, hogy megszüntette a rablóvilágot Bácskában. S a közgyűlés elismerését fejezi ki a betyárüldöző grófnak. Mintha Bácska történetének ez a fejezete, a negyven év, amit Móricz Zsigmond tolla örökített meg, már az Úri muri és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül világa volna. Nem tapasztalatból ismerte a dzsentrit, szegény fiú volt, szüleivel faluról falura vándorolt. Szathmáry Zoltán és Lekenczey Muki ennek ellenére édes testvére a Gyurkovics lányok Horkay Ferijének. Az alakokon még ott volt Jókai keze nyoma, de a századvég már erősen retusálta az eredeti rajzot, amely simább és tetszetősebb lett. Még Kosztolányi szabadkai párducait is ebben a bordában szőtték, mint a Pacsirta remek mellékfiguráit. Móricznál azonban később nem az ábrázolás örömével jelennek meg természetesen. Még kevésbé a korábbi társasági regények kedélyes lovagjaiként. Ő azért formálta tovább őkat, hogy velük együtt az egész magyar vidéki úri osztályt leleplezze. Az ő csodálata az üldözött betyárnak szólt, Rózsa Sándornak és a Boldog embernek, aki éppen a szegények határtalan igénytelenségével lázított. Ami indulatot és vad pusztító szenvedélyt gyúrt bele viszont a Túri Danik, az asszonyfaló kanok tobzódó alakjaiba, az már finitizmus volt. Egy vesztét érző réteg halálba rohanása. A kor is ennek a leleplező, szegényeket pártoló Móricz Zsigmondnak dolgozott. A Vasárnapi Újság akkor kezdte közölni Mikszáth regényét a Noszty fiú esete Tóth Marival, amikor ő Bács-Bodrog vármegye közgyűlési jegyzeteibe temetkezett, hogy megírja a vidék történetét. Mindenki tudta, hogy a megkésett rablólovag Szemző Gyuszi a későbbi bajai főispán és a moravicai Ungár Piroska házasságát írta meg Mikszáth, hiszen Ady már korábban megsemmisítő gúnnyal pertraktálta ezt a bácskai botrányt. Mert Ady is itt volt már! És a fiatal Móricz Zsigmond lépten-nyomon belebotlott a Szemzők, Fernbachok, Latinovicsok és Vojnicsok nevébe. Ez a negyven év, meg aztán még egy kevés, az övék volt. Az egyész Bácska közéletének ők voltak az irányítói és legfontosabb szereplői. És ha neki mindegyikük csak egy nevet jelentett is, lehetetlen, hogy ne nézte volna kíváncsian, mi minden rejtőzik e nevek mögött. Csak az lehet a magyarázata, hogy munkája, amely a vármegye négy évtizedes életét volt hivatva bemutatni, nem lett dicshimnusz, de az események áttekintésében inkább sajgó társadalmi sebek megmutatása. Akik rendelésre írják a történelmet, kénytelenek állandóan tekintettel lenni megbízóikra. Móricz Zsigmond üres szónoklatok és apokaliptikus arányú elemi csapások végletei között kényszerült áttekinthető képet adni Bácsország negyven évéről. A protokollt nem kerülhette el. S a közgyűlési jegyzőkönyvek anyagának nagy része ebből állt. Mert a vármegye urainak ez volt a fontosabb. Saját magukat szerették volna megörökítve látni. Ezért kellett folyton idézni őket, beszámolva közben a király születésnapján tartott ünnepségről, s a főispáni installációkról. Az események csoportosítása és kiemelése mellett Móricz helyenként szemmel látható élvezettel jegyez le jelentéktelennek tűnő mozzanatokat. Küldöttségek jönnek-mennek, lovas bandérium vonul fel, s egy-egy közgyűlés ünnepi hangulatának érzékeltetése inkább regényszerű, mintsem történelmi beszámoló. Még a szónoklatok jelentékeny frázisaiból is azt idézi, ami ha igazabbá nem is, de okvetlen színesebbé teszi az összképet. Az, hogy este kilenckor 217 teríték bankett volt, nem okvetlenül történelmi adat. De a szépíró nem mehetett el szótlanul mellette. Mint ahogy a helyi tudósítók olcsó lelkendezését is egy 29
