Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás

kértek tőlünk, s mivel nem B-n voltunk „állandó bejelentett lakosok”, ez egy újabb utazást jelentett. Újabb pénzkidobás, idegeskedés, satöbbi.

— A költözés megszervezése természetesen az én dolgom volt. Már hetekkel a kitűzött idő előtt érdeklődtem a Volánnál. Azt mondták: ha ragaszkodunk az önálló kocsihoz, aligha ússzuk meg tízezren alul — megint pénzt kellett volna valahonnan kölcsönkérni! —, ha viszont kapcsolt fuvarral költözünk, esetleg várni kell rá, és a holmit nem a gépes kocsira, hanem csak az utánfutóra rakodhatjuk. Nem tehettünk mást: kapcsolt fuvart kértünk. Igen ám, de hogyan költöztessük a két gyereket, s főleg a féléveset? Hosszas tanakodás, levelezés után a következőt ötöltük ki: feleségem a két gyerekkel vonaton Pestre utazik, ahonnan apósom kocsival a dunántúli lakóhelyükre viszi őket. Innen visszajön B-re, segít a költözésnél, majd a költöztető kocsival és velem együtt P-re hajt. Költözés után visszamegy feleségemért és a gyerekekért, és P-re hozza őket... A jeles nap előtt még vagy kétszer bejelentkeztem a Volánnál: de pontosak legyenek ám! Február vége volt, hatalmas köd ereszkedett a vidékre. All tonnás, pótkocsis Skoda másfél órás késéssel érkezett, a sofőr „kereste a házat a ködben” ... Sovány, inas, igyekvő srác volt, háromnapos szakállal; nem haragudtam rá, előző nap is fuvarozott. De nemcsak köd volt, hanem tengelyig érő sár is a panelház előtt — ahová tíz évig nem sikerült járható kocsimat teremteni. A járgány pótkocsija már tele volt áruval; megsüllyedt, mielőtt még egy széket is felrakhattunk volna. Csak úgy tudott a kapu elé állni, hogy a sofőr előbb lekapcsolta és félreállította a pótkocsit. Alig két óra alatt fölrakodtunk. Fellélegeztem — de csak ekkor jött a feketeleves: a holminkkal megrakott Skoda moccanni sem tudott a ház elől! A sofőr farolt, bőgetett, nekilódult, de a kerekek csak még mélyebbre ásták magukat a vendégmarasztalóban — újabb fél óra. A kocsikísérő elment segítségért. Egy óra múlva egy konténeres teherautóval került elő, és láncra vette a Skodát, csőrlővel próbálta meg kihúzni a latyakból. Hasztalan — mert már nemcsak a Skoda süllyedt, hanem a konténeres is! Eltelt fél nap, s hiába kezdtük meg a lehordást még sötétben, egyhelyben voltunk. Két kézzel mentem neki a konténeres kocsi tehetetlenkedő sofőrjének, úgy kellett lefogni. Nem volt igazam: segíteni akart, dehát nem tudott. Tiszta véletlen, hogy arra jött egy nagykerekű, erős traktor, az mentette ki végül a betyárbútorunkat a sártengerből. A lerakodással és felhordással P-n, sebtiben szerzett segítséggel, hajnal felé végeztünk.

— Tudtuk, hogy az illetékkel sietni kell, mert a beköltözés után legkésőbb egy hónapon belül közölnünk kell az illetékhivatallal, hogy lakást vásároltunk. Megkerestem a hivatal vezetőjét: van-e reményünk az illeték legalább részbeni elengedésére. Elmondtam indokainkat: más vidékről jöttünk, nagy anyagi áldozatokkal vásároltuk a lakást; mindent kockára tettünk; vagyonunk, értékeink nincsenek, sőt, kölcsönöket vettünk fel, és munkába állásommal végeredményben a város gondjait segítettem megoldani, hiszen hasonló gyakorlott emberhez a nemrég megnyílt új intézményben, különösen lakás nélkül, nehezen jutottak volna. — Én emberileg megértem magát — mondta a hivatalvezető —; ha ez öt év múlva történik, maguknak talán már nem is kellene illetéket üzemi, a törvény nem kötelezné rá. De a jelenleg érvényes jogszabályok szerint semmi lehetőséget nem látok a halasztásra vagy a törlésre. — Közölte: ha nem adjuk be két napon belül bejelentésünket, még késedelmi díjat is űzethetünk, mindenesetre írjunk egy kérvényt, majd meglátja, mit tehet.

Vagyis a következő iratokat kellett megírnunk, beszereznünk: 1. Magát a bejelentést, ellátva egy 20 Ft-os okmánybélyeggel; 2. Az adásvételi szerződés három példányát, az eredeti példányon egy másik, 30 Ft-os okmánybélyeggel; 3. Egy nyilatkozatot a helyi tanácstól, illetve tőlünk arról, hogy „nem esünk ingatlanszerzési korlátozás alá”; 4. A vásárolt lakás ingatlanbecslési okmányát, 2 példányban; 5. Az OTP igazolását arról, hogy a tartozásvállalást engedélyezi. Főleg a szerződéssel támadt bajunk, mert azt három hónappal korábban kötöttük, a hivatalvezető viszont közölte: a késedelem megítélésénél nem a beköltözés, hanem a szerződéskötés időpontja az irányadó. Tehát át kellett írnunk a szerződést olyan dátummal, ami a hivatalnak megfelelt. Megint gondunk volt az ingatlan75