Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Márkus István: Egy élet társadalomrajza (I.): Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)
igényességgel. Az illő reprezentációt is beleértve. Ha az alkalom úgy kívánta, Túriéknál porcelánnal és ezüst „eszcájggal” terítettek, akár 12 személyre. Miből telt erre a vasutasnak? És a zongorára? A két lány Pozsonyba küldésének, meg a két pozsonyi cserelány két-két éven át tartó ceglédi vendégelésének költségeire? A három fiú taníttatására? Amikor az iskoláztatás — középfokon és azon felül — drága mulatság, a középrétegek s az azon felül állók költséges kiváltsága volt. Kellett, hogy legyen valahol, a homályba veszett háttérben valami, nem is jelentéktelen vagyon. Bagi parasztörökség? Annak árából s egyéb forrásokból már itt, Cegléden szerzett tanyásföld, ami bérbe adható? Szőlőbirtok, kert a város alatt? Pénz, „interesre járó” (kamatra kikölcsönzött) szerény vagy nem is szerény tőke? Nyílt vagy titkos kereskedelmi tevékenység, ami révén a kisebb induló pénz meg is fiaztatható? Némelyik vasutas, tudjuk, a szabadjegy, a kedvezményes szállítás privilégiumának birtokában, ügyesen használva a vasúthálózat akkor új, technikai, forgalmi és emberi kapcsolatrendszerének előnyeit, hamar üzérkedni kezdett. Sokan részt vállaltak a pesti piac friss árúval való ellátásában. Felfedezték a nyerészkedési lehetőséget, amit a vasúttal immár összekötött, eltérő fejlettségű tájak árainak különbsége, az istenhátamögötti falvakban felvásárolható baromfi, tojás, tejtermék, hízott disznó, bor, pálinka, gyümölcs, burgonya, zöldség olcsósága, másfelől a terebélyesedő városok, főleg a telhetetlen főváros élelmiszer- és nyersanyag-éhsége, rohamosan növekvő fizetőképessége nyitott meg. Cegléd közel van Budapesthez, onnan ide már az 1870-es és 80-as években naponta többször járt a vonat. Szemfüles embernek áll a világ. Talán soha nem annyira volt igaz ez, mint ezekben a mindent rohamtempóban átformáló évtizedekben, a 67-es kiegyezés után. A vasutas, ha kötötte is a hivatali regula, ugyancsak besorolhatott a szemfülesek közé. Talán szabálytisztelő módon is, de a megkerülhető gátak ügyes kerülgetésével, aprócska kockázatok elvállalásával is. A sínek, ugye, nem csak a szőkébb hazát hálózták be, de közel hozták a Monarchia más országait is. Úgy is, mint felvásárlási terepet, úgy is, mint piacot. A vonat az országhatárokon is átrobogott. A technizált csempészkedés esélyei megsokszorozódtak. Szemfüles ember volt-e József dédapám? Fogalmam sincs. Ám az elmondottakhoz — ami mind csak laza, de plauzibilis feltevés — hozzábiggyeszthetem, hogy az élvonalbeli szemfüleseket a kevésbé agyafúrtak, a kalandorkodást, a nagyobb kockázatot kerülő, egyszerűen józan, tisztes kisemberek nagy számban követhették. Követték is. Főleg, ha akkora volt a törvényesség és illegalitás határmezsgyéjén végezhető, megtűrt, csábítóan jövedelmező rendszeres aprómunkák sávja, hogy ott az egyszerű kisember is elfért. Volt-e hát a Túri—Holló házaspárnak, (dédszüleimnek anyai, nagyanyai ágon) valamilyen szerepe ama korszak „második” vagy „harmadik gazdaságában”? Lehetséges és kézenfekvő. Anyagi helyzetükre, egyben társadalmi törekvéseikre némi fényt vet, ahogy fiaikat elindították. Kezdjük a középső fiúval, Gyulával. Gimnáziumban érettségizett, majd főiskolára ment. Belőle lett az a Thúry Gyula festőművész, akit a hazai művészet története is számon tart, a kései romantikusok vagy a századfordulón indult eklektikusok között, a harmad- esetleg a másodvonalban. Képzett festő, Pest után Münchenben is tanult. Elég készsége volt, hogy elsajátítsa a mesterség fogásait. Önálló, kiemelkedő egyéniségnek aligha mondható. Nem lehet véletlen, hogy az egyházi festők csoportjába állt be. Oltárképek és freskók őrzik emlékét a régi Magyarország nagyobb-kisebb katolikus templomaiban, eldugott helyeken is. Rábízták a pannonhalmi bencés apátság néhány freskójának elkészítését, ez is jelzi, hogy pap megrendelői szemében rangja volt. Hazafias képeket is alkotott. Kossuth-portréja nevezetes. Nem a padlásszobában nyomorgó zsenik és félzsenik szektájába tartozott. Úr lett. Minden értelemben. Jövedelem, életnívó, habitus és társadalmi kapcsolatok. Kaszinótagság Budapesten. Mindehhez igazi úri, dzsentri famíliából választott művészfeleség, előkelő körök 54
